Temp

SZTE Egyetemi Könyvtár

BEVEZETÉS. Kevés állam dicsekedhetik oly egyöntetű, mindenre kiterjedő, s a mellett lehető egyszerű intézkedésekkel — látszólag — czélt érő egészségügyi törvénynyel, minő a mi 1876-ik évi XlV-ik törvényünk. S kevés államnak, vagy talán egynok sincsenek rosszabb közegészségi viszonyai, mint a minők Magyarországéi. Angolországban az egészségügyi törvények s rendeletek egy bonyolult chaost képeznek, s nincs az az idegen, sőt született angol, a ki tiszta áttekintéssel bírjon a dolog felett. Sőt a közegészségi hivatalnok is zavarba jön, ha egyről-másról, a mi nem éppen az ő kizárólagos működését illeti, kérdezzük. Maga Simon is, egyik közegészségügyi tekintélye az angoloknak, igy jellemzi hazája e részbeni állapotait: ,,Más hatóság van az árnyékszékek más a disznóólak számára; — sőt más hatóság néz utánira nem ártalmas-e az egészségre ama árnyékszék; — sz ismét más rendelkezik ellenére, ha valóban ártalmas* “A bonyolult szervezet daczára a gyakorlatban mégis úgy áll a dolog, hogy oly virágzó közegészségügygyei, mint Anglia — egy állam sem dicsek dhetik. Ez paradoxonnak látszik, pedig nem az. Az angol törvények s intézkedések minden dologban, igy a közegészségügyiekben is, gyökereiket a nép szokásaiban s hagyományaiban bírják, s ennek köszönhetik főleg nagy értéküket a gyakorlatban. Nem épitenek egé^z uj alapon, sőt egész uj épületet sem, hanem felhasználják a meglevőt s csak a hiányokat pótolják; azt i; c.-ak a sürgetően szükségeseket.

• Fodor Kóravészség Anrolhonban.

Az ily épület lehet Ízléstelen, talán kicsit szűk is, de nincsen olyan zege-zuga, a mely valóban föl ne volna használva. S mivel csak a sürgetően szükséges lesz életbeléptetve, ez fel is lesz használva azonnal s erélyesen. Nálunk ellenkezőleg bureaukrata elmélkedők, de főleg a külföld majmolása folytán életbe léptetnek intézkedéseket oly szükségek fedezésére, melyekről a nép még öntudattal sem bir, melyek tehát tényleg nem léteznek. Az ily intézkedések végrehajtására a közigazgatás semmi mozgató erőt alulról nem nyer, csakis felülről lehet mozgatni, ha t. i. van elég erő hozzá, s ha mint legtöbb esetben az erő alábbhagy, ellankad, marad a törvény — papíron. A közegészségi törvény is legnagyobb részben elméleti elvekre fektetve, s egy messze jövőre való tekintettel lett megalkotva. Pedig mi sokkal műveletlenebbek s ami fő e részben — sokkal szegényebbek vagyunk, mint azon előbbrehaladott nyugati nemzetek, melyeket a törvény alkotói mintául vettek. Ha Európának a közegészségügy terén legfőbb tekintélyei is alkották volna meg az 1876-ik évi XIV. törvényt, balga vélemény lenne azt hinni, hogy mivel az igy készülő törvény a lehető legjobb a világon — közegészségügyünk is a legjobb lett. Sok víznek kell még addig lefolyni a Tiszán-Dunán. Lehet haladásunkat siettetni vagy késleltetni jó vagy rósz törvények s administratióval, de pusztán az által, hogy az idegen államoknak törvényeit, intézményeit átvettük, még nem lettünk olyanok, mint azok. Ha kocsisom felveszi az én ruhámat s zsebébe teszi a Pra- váz fecskendőt s sebészitárczámat, azért nem lett ám belőle d o c t o r. Az ország tényleges állapotát kellett volna inkább tekintetbe venni e törvény alkotásával, s nem a külföldi intézményeket. Vagy azok közül, csak azokat átvenni, melyek a létező körülmények közt valóban kivihetők, él'etbeléptethetők, alkalmazhatók a nép jelleme s szokásaihoz, s m i n d e n felölről jövő g a 1 v á n-á r a m nélkül is mozgathatók. Hivatkozhatom e tekintetbe Fodorra, ki Közegészség Angolhonban czimü munkájában, mely 3 évvel a törvény életbelép

tetése előtt lett kiadva, szintúgy jóslólag mondja „Az egészségügyi törvények működésének az általános műveltségtől függése magával hozza egyszersmind, hogy ha valahol ama törvények utánoztatnának is, az eredmény mégis alig lenne az, ami Angolországban volt; addig mig a nép műveltsége is hasonló haladást nem tett." S nem kell felednünk, hogy egy egészségügyi törvénynek főleg a köznép egészségi állapotának javítására kell czéloznia, hisz a müveit, értelmes, vagyonos osztály minden állami intézkedés, miniszteri, törvényhatósági szabályrendelet nélkül is igyekszik, a közegészségi követelményeknek megfelelőleg élni. De a mi papíron nagyszerű törvényünk épen erről feledkezett meg. Amit pedig e czélra alkotott, arra elmondhatni „adtál uram esőt, de nincs köszönet benne.'1 Hogy miért? arra általánosságban igyekeztem megfelelni az eddig elmondottakkal, az egyes részletekben kimutatni a hibát, — épen célja e soroknak, amint alább megkísértem is. Mielőtt azonban e részletekre áttérnék — ámbár nem vagyok barátja a hosszú citátumoknak — nem mulaszthatom el egy angol iró Oroszországról szóló művéből átvenni a következő sorokat, melyeket nem csak az oroszországi törvény-gyártás, de a mieinkre is jellemzőknek tartok. Miután leírja a különbnél különbféle bizottságokat akár csak a mi enquette-jeink melyek lehetővé teszik, hogy valamelyiknél sorba jöjjön azon kérdés, hogy tulajdonképen mit is kell nekünk csinálni? Végül azon bizottságot ismerteti, melynél a szóbanforgó ügyre nézve azon memorandum készül, melynek alapján aztán a törvényt nyélbe ütik. A szóban forgó ügy s memorandum épen a jótékony intézetek reformjáról szól. „Legelöl találunk egy bölcsészeti elmélkedést a jótékonyságról általában, legközelebb következnek a talmudra s koránra vonatkozó észrevételek, aztán a szegények felőli gondoskodás módja Athénében a peloponesusi háború után s Rómában a császárság idejében, azután némely határozatlan észrevételek a középkorról egy idézettel, mely kézzelfoghatólag la

tin akar lenni, végre felhozatnak a jelenkorbeli minden idevágó törvények, melyek közt találkozunk az angló-szász uralkodással, Egbert s Ethelved királyokkal, egy izlandi sajátszerü törvénykönyvvel, melynek neve Hragar; Svéd, Norvég, Francia, Holland, Belgium s Poroszországok s csaknem valamennyi kis német állam mind előfordultak, egész a legújabb Hessen- Darmstadti t ö rvé n yekig.“ . . . Miután az emberi bölcsesség s tapasztalat quintessentiája ek- kép kivonatban előterjesztetett, a bizottság átmegy azon kérdésre, mikép lehetne e nagybecsű müvet (?) Oroszországra alkalmaz n i.“ „Lányomnak beszéltem, menyem is érthet belőle.1.

A körorvosi intézmény. Tíz éve elmúlt, hogy a közegészségi törvény megalkottatott, ideje tehát szétnéznünk egy kissé, mi jót hoztak a törvényben lerakott reformok. Mi haladást tapasztalunk a közegészség terén. Gyümölcsöt hozott-e az elplántált fa s ha igen, nemes-e a gyümölcs, vagy vaczkor? Nem foglalkozhatom tüzetesen minden részletével a törvénynek elég lesz, azt hiszem, a kitűzött czélra, ha azokat, a mik legkimagaslóbb alkotásai e törvénynek veszszük szemügyre, s pedig nem theoreticus szempontból, hanem az azóta s általa kifejtett gyakorlat próbakövén vizsgálva. Concrét adatok, valóban megtörtént dolgok lesznek azok, melyekből kiindulva s velők bizonyítva mutathatni ki, azon már sokaktól kimondott állítás valódiságát, hogy igazán szép, de üvegházi növény. Ezen törvény, mely nem bir meghonosodni a magyar talaj s éghajlatban. Nomina sunt odiosa; tehát név s hely, amennyire lehetséges, nem lesz általam említve. „Gondolj merészet s nagyot" mondhatták a költővel a törvényalkotók, midőn az egész országra kötelezőleg kimondatott, a 142-ik § által elrendeltetett, hogy: Minden törvényhatósági joggal felruházott vagy rendezett tanácscsal ellátott város, továbbá minden község, mely 6000 lakossal bir, orvost tartani köteles. A törvényhatóság intézkedik továbbá, hogy az ezeken kívüli községek, amennyiben községi orvossal még ellátva nem lennének, 6000 — 10,000 lélekszámig orvostartása tekintetében egy közegészségi-körbe csoportosíttassanak- Elméletileg nem lehet ez ellen kifogás, legfeljeb az, hogy az első bekezdést szükségtelen volt paragrafusba verni, mivel az ott említett városok úgy is tartottak már orvosokat a törvény életbeléptetése előtt is évtizedekkel.

A második bekezdés rendeli el tulajdonképen a körorvosi intézményt s igaz ugyan, hogy a törvény alkotása előtt orvosok ily helyeken nem voltak, de most — sincsenek. Valóban igy áll a dolog: 1. Egyharmada a közegészségi köröknek még most 10 év után is betöltetlen, s igen válószinünek tartom, hogy 100 év múlva is marad a status quo. 2. Egyharmadának sikerül néha lépre csalni egy-egy mindenre elszánt embert, aki hol két hétig, hol két hónapig, legfeljebb háromig köztük marad. Egy szép reggel azonban a doctornak hire-hamva sincs, s miután az illetők tapasztalásból már tudják, hogy volt doctorukkal e világon többé nem találkoznak, beküldik a pályázati hirdetést valamelyik orvosi szak-lapnak, s várnak szép csendesen mig beléjök botlik egy uj vállalkozó, kivel aztán újra végig élik a világot a fent nevezett időtartamig. 3. Egyharmad csak az, hói tényleg mindig be van töltve az állás; ezek azon körök, t. i. hol a már a körök alkotása elolt is volt mindig orvos. Uradalmaknak voltak, s vannak orvosai ma is, ily helyeken elvállalták az illetők a kör-orvosi állást is. — Vagy mint a bánáti vagyonos német községek ezelőtt is tartottak orvost vagy letelepedve volt köztük ilyen ; a törvény alkotás után egy vagy két rácz, oláh falut hozzácsatoltak a szomszédból, s lett körorvos a községiből. Ezek életképes körök. Egyrészről vagyonos s olyan nép közt lakva, mely régóta hozzá szokott az orvoshoz kereshet magának az illető olyan praxist, melyből megélhet, vagy másrészről úgy a községtől, mint az uradalomtól is fizetést huzva, — a nagyobb fix-fizetés pótolja a szerényebb praxist. A második osztálybeli köröknek egy részében, de nem valami nagy részében, megengedem, hogy idővel hozzászokva az orvosi gyógykezeléshez, állandóan is fog orvos letelepedhetni. De az országban most fennálló köröknek legalább egyhar- madában, még .évtizedekig sem fog orvos megtelepedhetni Ha pedig letelepedik is, beleunva az örökös tétlenségbe, melyet a praxis hiánya okoz, az örökös kunyorálásba a fizetése után, az ellenséges durva, műveletlen környezetbe, rövid idő alatt már ott hagyja

egy más körért, mely aztán, mint tapasztalja, még rosszabb, vagy legalább is olyan rósz, mint a melyet ott hagyott. Ismerek egy collegát, a ki mint borsódmegyei születésű ott kezdte pályafutását, mint körorvos, majd Heves- s Bihar, Arad s Pest megyék, aztán Erdély több köreiben próbált sze- rencsét, végre is az alföldre lyukadt, hol már két éve van. Ami nagy szó oly emberről, ki körülbelöl 10 év alatt 14 körnek volt orvosa. . S ilyen collega több van. De ha a körorvosi intézmény nem birt zöld ágra vergődni, — nem csoda. , Oly polyglott ország, mint Magyarország, oly különféle nemzeti- ségekkel, melyek annyira különböznek egymástól nyelvben, vallásban, közjólétben, értelmiségben, műveltség s szokásokban, hogy hozható egy kalap alá ily dologban, mely első sorban feltételezi, hogy csak oly helyen vergődhet zöld ágra, hol a nép bizonyos fokú értelmi- séggel már bir s relatíve jólétnek örvend. ? Vagy egyforma paraszt-e a tribsvetteri Johan Werner a havas-dombroviczai Vigyikán Mitnaival, vagy Palotás Mihály urammal Korosnyán. Hogy a közigazgatási vagy törvénykezési fórumoknak egyen- lőknek kell lenni az egész országban, azt értem. Sőt absurdumnak tartanám az ellenkező nézetet. De mivel tanácsosnak vagy szükségesnek vélem, hogy egy bánáti vagy alföldi 6000 lélekkel bíró község orvost tartson, — olyan részében az országnak, hol ilyen lélekszámú község nincs, azzal akarom helyreütni a dolgot, hogy annyi községet csatolok egy közegészségi körbe, míg a hat vagy tízezer lélekszámot kiteszi; s most már azon hiszembe lenni, hogy’ orvostartás tekintetében .ezen két kör mivel, lélekszámúk megegyez, egyenlő ; szintén absurdum . A tribsvetteri Johan Wernernek — hol a község egy- maga tart orvost, jólehet csak ötezer lélekből áll,. — egyik szobája padozott, fénymázas bútorok vannak benne, uj/M^Ááph; könyve- ket is találunk a szobában. Ha beteg lesz, va^ noz^^^zócközül valaki, rögtön orvosért küld, kinek lelkére kő eljárjon ám, nem ragaszkodik ő a visitenként san uS ha

szerencsés lesz a kúra, nem feledkezik ám meg a ,,Herr Doctor‘--róL ha egyébbel nem is, hát egy pár kosár szőllővel, vagy baraczkkal annak idején megemlékezik. Palotás Mihály uram Korosnyán már úgy gondolkozik, hogy a doctor is csak olyan éhenkórász, mint a többi ur, csak azért van ez is, hogy nevelje a paraszti ember nyakán a terhet — a porciót- Hanem azért mikor a múlt tavaszon előbb a hideg kilelte, majd oldalnyilamlást kapott, rögtön reá megjött a köhögés és nagyon fojtotta, s csak nem akart jobban lenni; pedig már fagygyus-ru- hát is rakatott a mellére mézes-puskaporos dohány levelet is, a Furus Vera megkente, Vas Sára reáimádkozott, mégis oda folyamodott az orvoshoz, szólván az anyjuknak, „tán jó volna hé azt a doctort megpróbálni." A doctor megjön, a véres-rozsdás köpetről, nyilalásról megtudja ugyan mindjárt, mi bántja az öreg kunt, de azért megszolgál ám az 50 krért, mert tudja, hogy mi dukál. Megkopogtatja még a térdekalácsát is. auscullálja még a feje tetejét is a patiensnek, s a lehető legünnepélyesebb hangon kimondja, hogy „baj van ám Mihály bátyám, tüdő gyuladása van kendnek — Hát érzem én azt orvos ur, nem is bánom, ha recetet ir is a patyikából, csak' derága ne lenne. Aztán mintegy mentegetődzésül elmondja, ahol nem bírja szuszszál, az anyjuk kontráz : „Bizony rósz világ van, szükibe vannak a pénznek, igaz ugyan, hogy van öt mázsa gyapjú a padláson, de tudja nincs most ára. Rozsot is csak ötven métermázsát adtunk el az idén, azt is porcióba kellett majd mind odafizetni. Volna még egy kis kukoricza. meg a hízókból is eladó vagy 3—4, de van anna* a kis pénznek száz helye is már előre." Doctor uram tudomásul veszi a panaszt, megértvén belőle, hogy elég lesz ha még egyszer eljön, biztosítja a lehető olcsó recipéről s hogy a 7-ik napra megfordul a betegsége. Ha a jóslat bekövetkezik, ámbár Mihály gazda nem mai gyerek, de elég erőteljes, akkor valószínű, feltéve, hogy a gyapjút kedve szerinti áron adja el, — hogy még az anyjuk szemét is megnézeti az orvos úrral; s máskor is elhijja, ha beteg lesz. A Furús Vera is elfog ugyan még néha-néha járni, de az orvos urnák is jut egy kis kereset.

Hanem szegény Vityikán Mitru D o mbro v i czán honnét adjon a doctornak, mikor pálinkára is alig jut neki. S egyátalán miféle fogalma lehet neki, a hegylakó oláhnak az orvosról, a gyógykezelésről. A „Domnu nótáriust”, ki lent a völgyben ürszádon lakik, azt ismeri, az jár adót szedni, meg vadászni ide fel az ő falujokba. — A „Domnu főszolgabírót” aztnem látta, de hallotta, hogy van egy ilyen nevű igen nagy ur, a ki a birónak, sőt a nótáriusnak is parancsol, s ott lakik messze Belényesbe vagy Nagyváradon: bizonyosan nem tudja, Homályos fogalmai vannak bizonyos igen jó úrról, a „domnu követről", a ki minden három esztendőben ingyen pálinkát méret két hétig a zsidónál a volosztmányik* számára. (Szegénv Vigyikán Mitru ezután csak minden öt esztendőben jutsz az ingyen pálinkához.) Ismeri ő aztán a „pirintyét," ** a ki ráolvasott a felesége lábára a szent könyvből a templomban, mikor az fájt. Egy kecskét kellett érte adni. Van „strigoj” meg „bába.” az első megrontja a tehenet meg az embert, ez láthatatlan, vagy fekete kutya képiben járkál holdvilágos éjszakákon, a másik a „bába” nagyon is látható ott lakik a falu végén egy rongyos viskóban, van már vagy száz esztendős vén asszony, ez meg helyre hozza a rosszat, mit a „strigoj csinál, egy kis lisztért, tejért. — Bizonyosan a „dráku”*** van vele, azért is él oly soká. De a doctor, a ki Gyalán a 13-ik faluban lakik — állván ezen kör éppen 2 7 községből**** — mit tudhat az? Nincs neki se szent könyve, mint a pópának, se a drákuval nem czim- borál, mint a bába Pa.ászka, hát hogy, — mivel segítsen az ? Nem is ér az semmit! „Ott volt tavaly ősszel, mikor az a sok eső esett a Juanye biró a ki meghalt.” „Hát ölfát fuvarozott Belényesbe, mert neki négy ökre volt ám, — nem is tudom mikor lesz olyan gazda a faluban."

• Választók.
  • Pap.
    • Ördög.
      • Ez nem túlzás. — A vaskóin kör Bihar-megyében 37 községből áll, s ilyen sok községből álló kör van elég.

„Hát sok pénzt keresett azt mondja a felesége: éppen 12 uj bankót. — Tellett az áldomásra, szerette is a pálinkát — bocsásson meg neki a Domnyezeu, — hát Örvényesen megáit a csárdánál, még a Hóra nótáját is eldanolta.“ „Aztán csak haza indult, esett az eső. fújt a szél, mikor hazajött : megütötte a baj. Ithon pedig várta már a parancs, hogy reggelre menjen le a nótáriushoz, mert össze kell már irni a katonának valókat a sorozásra. — De bizony csak nem mehetett el Juánye, olyan csúnyán szólt a melle, hogy. — — — Vissza izerit a nótárius „ha beteg hát küldjön a doctorért, van neki miből fizetni." Másnap elküldte Juánye a szolgáját Gyalára, mind a 4 ökröt befogatta — még a kolompot is felköttette — a doctorért. Az ökör bizony nem ló, jókor elment Torna, alig világosodott, mégis azt mondja, aligha nem dél lett, mikor Gyala alá ért. Nem lehetett át menni a Kőrösön*, meg volt áradva a sok esőtől; úgy ment által Torna csolnakon. Nem jött ám a doctor, azt mondja, ökörszekéren ő nem megy — verje meg a tűz. — Na, mondja Torna, nagyon beteg ám a biró. Ha a biró beteg: elmegyek — száradt volna inkább ott. — Estére megjöttek. Mit csinált az vele — vájde mi- nye, — úgy verte az ujjúval a mellét, még a fülével is halgatta, a nyelvét is kiöltette. — Azt kérdi, hogy sok pálinkát ivott e ? — Hát ivott hát, volt neki miből — bocsásson in tg neki a Domnyezeu.“ „Majd italt küld, mondja, aztán adjanak neki minden órába egy kanállal. Fizessenek neki egy frtot érte, a miért meg eljött, 50 krt. “ „Felét egyszerre megitta szegény Juánye, amint csak megjött az orvosság, — de nem értem volna el a templomig — már m egh al t.“ „Lehet most is élne, ha meg nem itta volna." „Az egyik tehén is beteg volt akkor, a biróné annak a moslékjába tette a mi megmaradt, de bizony nem itta az meg. Meggyógyult “ „Verjen meg a mai kenyér, ha az is meg nem döglött volna tőle." S most, hogy Juánye bírót elbucsuztattuk, felvidámitóul vegyük fel, hogy esetleg Vigyikán Mitru az orvos székhelyén lakik;

• A 27 községből túl a Körösön igaz ugyan, hogy csak 4 van, de mikor a gyalai jegyző megyei bizottsági tag, per te az alispánnal, igen használható ember a választásoknál; természetes dolog, hogy az orvosi székhely is ott legyen, a hol ő lakik.

akkor a 149. §. alapján, mint „a községben lakó legalább három értelmes s szakkedvelő egyén“ egyike, a községi képviselő testület kegyelméből tagja lehet az egészségügyi bizottságnak. De szép lehet az, — vigye el a kánya! A hol a Johan Wernerék laknak, ott nem kell törvény által elrendelni az orvos tartását, — megteszik ők azt úgy is. A hol Palotás uramék laknak, ott nem árt kötelezőleg kimondani, mert van nekik miből fizetni. De a Vigyikán Mitruiknak minek orvos, s miből éljen ott meg az orvos? Én erre nem tudok megfelelni! Megfelel azonban helvettem a tényleges hivatalos kimutatás, a miből kilünik, hogy a körorvosi körök egy harmada tiz évvel a törvény életbe lépte után — mai napig sincs betöltve. Ott laknak a Vigyikán Mitruik. Ezek pedig úgy az oláhok, ráczok, tótok mint a felvidéki s erdélyi szegény magyarság közt is előfordulnak, sőt nagyrészük az is. A részletekre nézve nagyon tanulságos az idén kiadott jelentése a belügyministeriumnak az 1884-ik év közegészségügyi viszonyairól. A bevezetés 5-ik lapján közli, hogy az 1260-ra menő közegészségi körből csak 838 volt betöltve, 422 ellenben nem. — Jelesül pedig: Alsó-Fehérmegye 14 köre közül, s Szepes-megye 11 köre közül egyetlenegy sem volt betöltve, Szilágy megye 20 köre közül . 18-ban Zólyommegye 8 99 • . 7-ben Szolnok-Doboka 23 99 99 * . 19-ben Hontmegye 10 99 99 • . 8-ban Háromszékmegye 13 99 99 • . 10-ben Udvarhelymegye 10 99 99 • . 7-ben • nem volt orvos. Baranyamegye 33 n 99 • . 22-ben Vasmegye 38 * 99 • . 21-ben Trencsén megye 2G 99 99 * . 15-ben Nyitramegye 45 99 99 • . 29-ben Pozsonymegye 32 99 99 ’ . 16-ban

„Et nunc venio ad fór tissimum." Daczára, hogy nincsenek betöltve az ország egyharmadában a közegészségi körök, azért azok lakossága ép úgy fizeti az orvost, — mintha valóban volna neki. A 1876-iki V. tv. 33-ik g-ában megjelölt államadók után, inint egyéb közigazgatási költség ki lesz vetve. De mi történt s történik a befolyt összeggel? Higyjük el, hogy ez valami közegészségi czélra fordittatik, vagy hogy az illető községek orvos nem létében más szükségleteikre fordítják, — biztosat sohasem tudtam meg. Azt azonban megtudtam, jóllehet nem jártam utána, hogy az üresedésben levő körökben a t e e n d ő k e t (?) sok helyt a szomszéd kör-orvosa, vagy a járás orvos vállalják el. (Hisz egy hónapban egy nyugtát megírni a fizetésről: nem nagy dolog.) S a fizetés fele a doctoré, — a másik fele, mint akr a doctort ideiglenesen alkalmazza, — a szolgabiróé. S mondják továbbá, hogy ily körökben az orvosi fizetés pontosan behajtalik. Tegyük fel, — s magam is szeretem hinni — hogy ily esetek csak kivételek, de hogy nem éppen ri ka kivételek lehetnek, mutatja az 1880-ik évben Turóczmegyéhez 38.94-9. sz. a. intézett bel- ügyministeri rendelet, mely megengedi ugyan, hogy körorvos nem létében a járásorvos lássa el a köri-teendőket is; s ezért a fél fizetést húzhatja, de a másik felét a megyei korház alapjára tessék beküldeni Hogy Turöczmegye szót fogadott s a többi megyék is magokra vették a turócziaknak irt rendeletet, akarom hinni. De mit gondolnak törvénygyártó uraimék, vájjon alkalmas mód e az orvosi gyógykezelésnek a néppel való megkédveltetésére, ha fizettetnek az ország lakosságának egyharmádával olyan tisztviselőt, a ki tulajdonképen nem létezik. Aki, ha köztük élne is, népszerűtlen volna, amint csakugyan az is a másik harmadban, hol ideig-óráig van orvos. — Ha a körorvosok fizetését mindenütt erővel kell behajtani a községektől, minden esztendőben extra mi- nisteri rendeletek segélyével. Én azt hiszem, hogy ezen módszer legkevésbé sem alkalmas az orvosi-gyógykezeléseknek, a nép közötti népszerűsítése. megkedvel-

tetősére, sőt ennél keresve sem lehetne találni különb s sikeresebb eljárást a körorvosi intézmény meggyülöltetésére s a népnek az or- vosi-kezeléstőli idegenkedésére. Pedig alig hiszem, hogy ez lett volna a törvényalkotók ezélja! A hiba ott van. hogy nem a franczia vagy porosz egészségügyi törvényeket, vágj a P ublic-Health-etct-ot, kellett volna szem előtt tartani az illetőknek, nem azokat majmolni; — hanem ismerni s pedig jól ismerni az ország tényleges állapotát, a nép szükségleteit, szokásait, hajlamait. Ezek ismerete s tekintetbe vétele nélkül hozni be reformokat hiábavaló munka, az igy készült törvény fából vaskarika. S nincs azaz erő s hatalom, a mely életet öntsön az ily intézménybe. Mit hozzak még fel a 10 évi gyakorlatból illustrálására, a körorvosi intézmény élhetetlenségének ? Azt, hogy a lenkusesti körben — nem sok csak, 17 községből áll —Brassó-Szörény megyében: 10 kr. mond tiz krajczár az orvos dijja a vizsgálat s vényirásért, ha a beteg az orvos lakására jön. — Egy lópassus megírásáért nyolcz krajczárt fizetnek. Ellenben húsz krajczár a tiszteletdij, ha az orvos a beteg lakására megy: egy hordár nem menne el annyiért. — Végül, ha éjjel kell az orvosnak elmennie, negyven krajczárt k a_p. S ne tessék hinni, hogy ez csak egyedül álló, vagy ritka kivétel. íme felütve az ,,Orvosi Hetilap" előttem álló példányait, úgy vaktában nézzünk csak meg valamelyik számban a hirdetéseket: l§87-ik év 34-ik szám; mindjárt reáakadunk Vajda-Hunyad rendezett tanácsú város pályazali-hirdelésére, hol a városi orvos fog kapni a beteg lakásán húsz kiajczárt, ha pedig a beteg az orvoshoz jön, úgy tiz krajczárt fog fzetni. Mindezeken kívül a szegényeket tessék ingyen gyógykezelni. Halljátok-e összes gy ógy tu d o má n y ok tudorai. Nyitva a sorompók, pályázzatok! . Ne féljelek, vau még ilyenkor több is, sok is: jut elég mind

nyájatoknak! Az orvosi vizsgálat s vényilásért, épen két krajcárral többet fizetnek, mint a jegyzőnek a lópaszusért. Ha pedig a tizedik faluba ökör-szekéren, —• még pedig kolompos ökrökkel ám — elmentek, húsz krajczárt kaptok igaz osztrák értékben. Az utolsó disznó-hajcsár sem kelne fel negyven krajczárért éjjel, de ti eredjetek neki a sötét zivataros éjszakának, hófúvásnak, viharnak! Pál y ázza t o k. Nyomorúság! Arczul ütve igy még orvosi tekintély soha egy országban sem volt, mint nálunk, e valóban szerencsétlen pillanatban kitalált körök által. S vegyük még hozzá, hogy nálunk oly tudori fokot osztogatnak az egyetemen, minő pl. Francziarszágban nem is létezik. — „Összes gyógytudományok tudorai'1, kolompos ökrök s tiz k raj ez áros reczipék; ki van eszelve valóban bölcsen! Hozzak fel még többet ? Mondjam el, hogy egy tisztán magyar-ajkú torontálmegyei községben, milyen elmés módot eszeltek ki a doktor megugrasz- tására ? Nem adtak semmi áron semmi élelmiszert, vagy egyátalán bármit is, s igy ha egy kis meleg húslevest akart enni, Makóra kellett bejárnia. S hogy a biró, a gatyás paraszt-biró kóterbe csukatta; — szerencséjére a helybeli tekintélyes földesurak értesülvén szomorú kalandjáról, kiszabadították úgy P/2—2 óra múlva. Vagyazuzdini históriát meséljem el Bácsmegyében, a hol szegény dr. Stojkovics Tamás élete ellen formális összeesküvést szőttek a ráczok, s éjjel azon ürügy alatt, hogy beteghez hijják — elcsalván, — agyonütötték. Talán elég lesz? Újólag ismétlem, hogy elméletben a körorvosi intézménynek ellensége nem vagyok, sőt mint orvos, aki érzékkel bírok a közegészség követelményei iránt, aki érdekkel kisérem az erre vonatkozó intézkedéseket, nem is lehetek. — De midőn tiz év után is csak nyavalgást látok, hallom országszerte a panaszt, olvasom a szak- és napilapokban a jeremiádokat a körorvosok nyomorult helyzetéről ; — bizony ki merem mondani, hogy húr volna ezen intézményt

nálunk meg életbe léptetni. Éppen az ellenkezője éretett el annak mint ami szándékoltatott. Quid tunc? Adassék meg a jog a községeknek hogy egészségügyi körökbe csoportosulhassanak illető törvényhatóságaik közbenjárása mellett; de erre ne kényszeritessenek. A hol a nép szegénysége, müveletlensége miatt eddig czélt nem értek, sohase erőszakolják ott a dolgot, s fizettessék a nem létező orvost. Ha majd a közvagyonosodás, felvilágosodás előhaladása foly- tán eléri azon fokot az ily vidékek lakossága, hogy szükséget érzi az orvosi-kezelésnek, ám buzdítsák a lakosságot, rendeljék el az orvos-tartást; akkor helyesen s okosan fognak cselekedni. Addig pedig nem kell félteni, hogy elvesz a világ! A hivatalos teendőket az ily orvos nélküli helyeken, mit bát- ran reducálhatni a himlőolt isra, s a járványok esetén fönnforgó teendőkre, el végezheti bátran a járásorvos, mint végezte az 1876-iki törvény előtt is. Igaz ugyan, hogy a törvényben sok teen- dője van előírva, de ez a valóságban mostan a 0-ra törpül. — A dolgától, hivatatalos elfoglaltságától, tehát minden járásorvos reá ér a himlőoltást elvégezni, netáni járványok ellen intézkedni. De hát a halottkémlés hol marad ? A halottkémlést eddig is csak azon községben végezte a körorvos a hol lakott, a többi tizenhét vagy huszonhét községben pedig — a paraszt halottkém. S ha Angliában — nem ugyan mint követésre méltó példát hozom fel — sehol sincs halottkém, sőt a „coroner“, a ki gyanús halál esetében a hullát megvizsgálja, az esetek többségében nem is orvos: úgy azt hiszem mi se nagyon szégyelhetjük magunkat ha nem is az összes gyógytudományok tudósai végzik is a halott- kémlést, minden faluban. De ha a körorvosi intézményt a lakosságra erőszakolni a fel- hozottak alapján s az eddigi tapasztalok után, egyátalán nem tar- tom czélravezetőnek; — annál inkább szükségesnek vélném a nagy magyar alföld tősgyökeres magyar vagyonos s értelmes n épei között tanyai orvosi állásokat szervezni.

Igaz hogy erről semmi említés sincs az „Izlandi Hragar“- b a n, sem Svéd- s N o r v é g-o rszág törvénykönyveiben s igy amagyar közegészségügyi törvényben sem; — de én tényleges s általam jól ismert viszonyokra, sőt Szeged városának öt éves praxissára is hivatkozhatom. Gzélszerünek látom tehát megbeszélni. Mintán sokak előtt ezen dolog az újság ingerével bírhat, előttem pedig eléggé fontosnak látszik, egy külön — ámbár lehető rövid — fejezetben szándékozom előadni s ismertetni.

Tanyai orvosok. V Budapesttől délnek haladva, akár az osztrák-magyar vas- úttársaság akár a budapest-zimonyi vasút vonalán, fehér, nád- fedelü házikókat lát kikandikálni az ákácz- s eperfa csoportok kö- zül az utazó. Hol sűrűbben, hol ritkábban elszórva tűnnek fel a meszeterjedő síkságon. Ezek a tanyák. Ha a Tiszán fölfelé haladunk, egész Szolnokig ugyan ez a kép fogad bennünket, váltakozva nagyterjedelmü legelőkkel. Mint széles, mértföldekre terjedő öv veszi körül az alföld nagy városait a tanyák csoportja, miknek lakói az anyaváros né- pességének egyharmadát, néha felét kiteszik. így Szeged 72 ezer lakosa közül 27 ezer ember lakik a tizen- négy négyszögmértföldet kitevő külterületen. Ugyanezen viszonyt találjuk a községeknél is; igy Dorosma ki len ez ez eret haladó lakossága közül négyezer tartózkodik a t anyákon. S ne tes- sék hinni, hogy ezek talán csak a munkaidőben tartózkodnak kint; ot i él, születik s hal meg v al amneny i, s ő t ného1 ott is te- met kezik. A várost csak vásárok s adófizetés alkalmával látogatja. A tanyaházak csoportjai messze elnyúlnak a városoktól, igy Szeged-alsótanyán öt mérföldet meghaladó távolságban találkozha- tunk velük, egész a szomszéd szabadkai határig. Néhol szorosan összecsoportosulnak a tanyák, egész községe- ket képezve, mint Szeged külterületén Röszke — a magyar Ga- yen — csakhogy itt paprikát s nem borsot tenyésztenek; Sz -Mi- hály telek; még e szakaszok népességéből is kitelnék, vagy tiz oláh falu. — Szabadka húsz négyszögmértföldnyi területén Lu- das község alakult, a hol még templomot, parochiát is találunk.— Mindezen községek közigazgatási tekintetben semmi hatáskörrel s<m bírnak s az anyavárosok által csak úgy tekintetnek^^r^^toj^^^k, mint a többi szétszórtan fekvő tanyák. A régmúlt időre emlékeztető nevek

sűrűn akadhatunk a tanyák közt, de kivált az óriási kiterjedésű járásokon, közlegelőkön. Lapos halmok emelkednek a messze távolban, hol egyesével,, hol párosával; az öreg gulyás elregélgeti róla; milyen csodás formájú kengyelvasak, furcsa szerszámok kerülnek ki onnét megrozsdásodva vagy mi, mert tán nem is vasból vannak azok, ember s ló csontvázak egész épségökben; — ha nagy aszály idején megbolygatja a heves szél a már begyepesedett halmot. — Talán Jókai Thonuzobája alussza valamelyik halomban örök álmát a Hir- hallóval. Másutt egy kis ákáczos vagy nyárfás ligetben, minővel itt-ott találkozhatunk a különben teljesen csupasz sikságon; sajátságos apró hosszúkás bemélyedések-, emelkedésekkel találkozunk, hol a juhász ásója — amint a kopolya-kutat ássa a bürgék számára — ember-csontra akad. Régi temető az — valamely a török-tatár dulások idején elpusztult község temetője, melynek már nem csak helyét, de nevét sem tudja a történet-búvár. Erős szelek kifújják, kigödrösitik itt-ott a talajt, sokszor csontvázat takar fel az ut mentén is, kerek lyukkal a koponyában. Ez a csontváz már nem olyan rég elmúlt idők emléke, vágyszegény legény, vagy zsandár golyója üthette azt a kis lyukat a betyár-világ fénykorában. Az a csontváz is ezelőtt 35—40 évvel bizonyosan rézsisakot vagy pántlikás-kalapot hordhatott. Miska bácsi, ki amott legeltett a „Bogárzó" vagy ,,Jan- csár“ vize mellett, talán még meg is tudná mondani, hogy s miként esett ennek a sorja, — De bajos ö belőle harapófogóval is is kivenni a szót az ilyenekről, hej megpróbálta azt különb ember kitudni — a szegedi várban, de hiába! — Csendes, szótlan ember lett ő belőle, ki nyugottan szemlélgeti a legelésző falkát, csak ha R á d a i r ó 1 kezdünk beszélgetni, húzza a szemébe kissé jobban a kalapját. SZÍVÓS erőteljes földmivelő nép a tanyai, évről-évre terjeszkedik előbbre, széjjelebb a járásokon, melyek mind szükebb-szükebbre szorulnak. A várost hol itt, hol ott kezdi szorítani a csizma, évről évre adogat el, hol haszonbérbe, hol örökáron egy-egy parczellát a közlegelőkből. Ma kiadja, holnap már veszi a vályogot az uj tu- ' lajdonos vagy haszonbérlő a házikója felépitésére. Mig egészen el

nem készül, el nem mozdul onnétt; gödröt váj a földbe, száraz gályák, nádból tetőt tákol felébe, s ebbe a putriba húzza magát családjával a háza felépítéséig. — Minden tanyai paraszt fővágya a föld, ebbe összpontosul minden gondolata, ekörül forog egész élete. Ez öröme, ez büszkesége, ennek gondolatmenetében is belil- lenék az angol földmivelő büszke mondása: „E földterület enyém a föld középpontj áig.“ S igy folyik a tanya alapítás már évtizedek sőt mondhatni a törökök kiűzetése óta az alföfdön. Az alföldi városok nagy terjedelmű területein először csak a város körüli, a közeli földek lettek művelve; a lakosság szaporodásával mindinkább több s nagyobb terület lett művelés alá véve. A rendkívüli nagy távolság szükségessé tette az állandóan kint tartózkodást. Valószínűleg eleinte, csak a nagyobb munkaidők alatt — ideiglenesen; később már állandóan. A jelenlegi viszonyok olyanok, hogy e tanyai szisztéma, mely némileg az amerikai farm-rendszerhez hasonlít, évről-évre t e rj e d ni fog. Röviden elősorolom az okokat. Oly helyeken, hol a járások közlegelők, a város, mint erkö 1 esi-testület birtokában vannak, mindinkább érezhetővé kezd válni e területek kellő értékesítésének s kezelésének bajos volta. Másrészről a város, ha szorult helyzetbe jut, — mint fennebb is emlitém — kénytelen, hol haszonbérbe, hol örök-eladás utján kisebb-nagyobb területeken túladni. — A végeredmény uj tanyák alakulása lesz. Hol a közlegelők a közbirtokosságéi, tehát minden egyes lakos, vagy mint a kun városok s községekben csak a la- * kosság egy része, a redemptusok. tarthat reá igényt; ott a fölosztás mind nagyobb s nagyobb csáberővel hat. — Föl is osztják a birtoktest arányában, mint pl. Zentán, Félegyházán történt, vagy a felosztás már közel jövőben várható. Egyszóval aránylag közel időpont, talán évtizedek múlva a nagy járás területek az alföldön, mint közlegelők megszűnnek, s a legelésző gulyák, ménesek helyén, a szántóvető ekéje, kapája túrja a földet. Ezen SZÍVÓS, erőteljes, tősgyökeres magyar földmivelő faj,

— mely közül kipusztul minden ur, sőt az élelmes zsidó sem él meg, — nemzeti missziót is teljesít déli határain. Az egyko r r ácz B ácskát s T or on tál t lassan, de 1 é p é sr ő 1-1 ép é sr e visszafoglalja a magyar fajnak. Szeged, Kanizsa, Zenta ráczjai már jóformán mind kivesztek. Községekben, a hol még 48-ban is a többség rácz volt, most alig lézeng pár család. S ezen átalakulás békés utón, erőszak nélkül megy végbe. Hasonló a jelenség, minőt a német fajnál tapasztalunk, ha oláh vágy rácz községekben együtt laknak. A létérti küzdelemben az erősebb, a viszonyokhoz, a megváltozott életföltételekhez jobban alkalmazkodni tudó faj elnyomja a gyengébbet, az alkalmazkodás-képességével nem bírót. Nos, e tősgyökeres magyar, nemző ti missziót teljesítő néppel, mely értelmes, vagyonos*, eddigelé mit sem törődött senki. Kivéve, hogy a legtöbbször erkölcstelen választási herce-hurcákba be vitték, nyugodt józan észjárását megbolondították, vagy ha ez nem sikerült, megismertették a lé- lekvásárlás nemes (?) művészetével! Azaz, hogy bocsánatot kérek. Ha az állam, mint olyan, eddigelé sem a tanyák népének culturalis haladásával, sem a tanyai szisztéma nemzetgazdasági jelentőségével nem is törődött; — a népnevelés buzgó pártfogókra talált az alföldi városok legtöbbjében, melyet lehetetlen e helyütt dicsérőleg fel nem említeni. Az alföldön vezérszerepre hivatott Szeged huszonhárom tanyai iskolát tart fenn. Népkönyvtárak, sőt természetrajzi s fizikai eszköztárral is felszerelve a legtöbbje. Há r o m ez e r tan k ö- teles valóban látogatja ezeket az iskolákat, s alanyai nép közt ma napság alig akadunk olyanra, mely Írni s olvasni nem tud. Másokra bízom annak eldöntését, vájjon Ráday szereplése vagy az iskolák erkö les-nemesi t ő befolyása szüntette-e meg a fégi betyár-életet e vidéken? De nem csak Szegedet, hanem H ó d mez ő-Vá s árhe ly t, Zen-

• 400—500 holdas gazdák tartoznak nem épen a ritkaságok közé.

tát, sőt valamennyi alföldi várost s községet csak dicsérettel emelhetünk ki, a népnevelés terén kifejtett áldozatkész, buzgó működésűkért. S ez értelmes, országszerte leggazdagabb nép közt orvosi állásokat nem szerveznek, hanem a Vi- gyikán Mitruk közt, hol előre volt látható úgy értelmi niveauja, mint anyagi hely zeté b ő 1 a n é p n e k, hogy köztük orvos meg nem élhet, meg nem maradhat. Kár volt a törvényhozóknak annyi fáradságot nem venni, hogy ezen kissé gondolkozzanak, a józan ész, azt hiszem, reá vitte volna őket a mondottak igazságára. Ismét ki kell azonban emelnem az alföldi városok fejedelmét, Szegedet, hol a törvényhatóság már az 1882-ik évben tanyai orvosi s szülésznői állásokat szervezett, sjelenleg két orvost s öt szülésznőt működtet területén. S amennyire a viszonyokat ismerhetem, az uj szervezés, úgy a lakosság, mint a törvényhatóság megelégedését bírja Szó sincs róla, hogy a tanyán tartózkodó orvosnak jóformán le kell mondania a társadalmi életről s bizonyos fokig remetéske- désre van kárhoztatva, de vájjon a körorvosi állásoknál nem úgy van-e ? Sőt mint körorvos praxis hijján tétlenségbe merül s a csekélyke fizetésért is kunyorálnia, perelnie kell, mig az alföld nagy városai adhatnak elég tisztességes fizetést s pontosan fizethetik is azt ; praxis utján pedig, ha utánna néz, tisztességes mellékjövedelemre is szert tehet az orvos a vagyonos nép közt. De ha tovább megyünk s tudjuk azon irtózatos kiterjedésű járványokat, melyek télen s kora tavaszon dühönge n ek a tanyák szűk, sz ellőze tien, alacsony szobáiba szorult lakosság közt, ha az iskolákon az egészségügyi felügyeletet tekintjük; — vájjon nincs-e itt a várostól, orvosi segélytől több mértföldnyi távolra eső területeken állandóan kint lakó orvosra szükség? Fel kell még említenem a temetkezés körüli visszásé gokat, melyek sehogy sem illenek bele egy modern állam fogalmába. Ha elemi csapás, vizáradások folytán, — ezek pedig fájdalom nem ritkaságok az alföldön — a közlekedés az anyavárossal meg

szakad; bizony minden halottkémlés nélkül lesz a hulla odakint eltemetve. Sőt télviz idején, vagy kora tavaszszal, midőn az utak rendkívül megromlanak, hej, de sok gyermek-halott, néha felnőtt is lesz eltemetve, minden egyházi szertartás, minden hatósági ellenőrzés nélkül valamely domboldalban az ősök mellé! Csak sorozás, katona kötelesek összeírása alkalmával derül ki, egyik-másik fiúról, a ki megkereszteltetése alkalmával az anyakönyvbe be lett jegyezve, hogy hol nyugszik. „Hát hogy temethette el kend a fiát minden szertartás nélkül ?“ „Hát kérem tensuram megkövetem, de nem éppen úgy ástuk el mi azt a gyereket, mert István sógor tett a pipájába egy kis tömjént s reápipált az ártatlanra!11 * Egy város külterületéről 4—5 más község, vagy város temetőjébe is temetkeznek, a szerint, amint egyik vagy másik az illető tanyájához közelebb esik. így Szeged város külterületéről, Szabadka, Horgos, Ludas, Kistelekre járnak temetkezni a magok temetőjén kivül! Hogy katona összeírás, hagyatéki tárgyalások alkalmával mennyi késedelmet, bajt okoz ilyen körülmény., elképzelhető. Mindezeken tanyai orvosi állások rendszeresítése, külterületi temetők kijelölése által segíthetni. Valóban Szeged város példáját követésre méltónak tekinthetjük! Értesülésem szerint Szabadka, sőt még a sokkal kisebb Dorosma is szervezni óhajtja külterületén az orvosi állásokat. Mivel példa van, sőt olyan, mely a gyakorlati életben sikerrel biztat, én az egész alföldön a vagyonos városok s nagyközségek területén, hol több ezernyi tanyai lakosság van, — jónak látnám a tanyai-orvosi intézményt behozni. Mondjon le az állam a körorvosi állások szervezéséről, a hol már 10 év óta sem bírnak eredményre jutni, s e helyett inkább vegye kezébe a tanyai-orvosi állások rendszeresítését. A magyarság zömének, e derék fajnak culturális haladása, közegészségi viszonyainak javítása, talán csak kell, hogy némi gondját képezze kormányunknak? Ne abban a meggyőződésbe éljen e nép, hogy az

• Megtörtént.

ad ó hi v at a 1 no k ok s v égr ehajt ók on ki vül más hivatalnoka a magyar kormánynak nincsen számára. ■ De nem is kell az államnak pénzbeli áldozatokat hozni. Csak rendelje el törvényhozás utján s az alföldi városok képesek lesznek — hála Istennek — ezt a terhet elviselni. Sőt ez a teher a városokra nézve nem is lesz egészen szokatlan. Hisz a himlőoltás teljesítése, járványok alkalmával, állategészségügyi vizsgálatok végett, eddig is kellett időszakonként orvosokat küldeni a tanyák közé. Ezeknek napidijat, fuvardijat fizetni. Állandó tanyai orvosok alkalmazása mellett legfeljebb pótolni kell valamivel a jelenlegi kiadásokat, s meglesz a tanyai orvos fix fizetése. A ki ennek élvezetében természetesen, napidij nélkül lesz köteles a hivatalos teendőket végezni. Sokféle megpróbáltatáson ment át a magyar faj ezer év folyamában, soknak nézhetünk még elébe. Alkotmányos kormányunk fő gondjai közé kell hogy tartozzék a magyar faj fölvirágoztatása, értelmi s számbeli túlsúlyának biztosítása. S ezt csak úgy érhetjük el, ha a többi közt, közegészségi viszonyaink javítására is mindent elkövetünk. E fejezetben elmondattak is annak javítására fognának működni ; tessék hát követni!

Kisdedek kényszer gyógykezelése. „20. §. A ki a gyermekek ápolására s gondozására törvényszerüleg hivatva van, vagy azt magára vállalta, tartozik a hét évnél fiatalabb gyermeket megbetegedés esetén mielőbb orvosi segélyben részesiteni.“ „21. §. A 20 §-ban foglalt kötelezettség elmulasztása ott, hol helyben vagy a közegészségi körben orvos van, 10 írtig terjedhető birsággal, esetleg két napi fogsággal bűnte te ndö.“ Ha az 1884-ik évről szóló s 1887-ik évben kiadott belügyminiszteri jelentés, a közegészségi törvény „sarkalatos pontjá- nak“ tartja a körorvosi intézményt, nemkevésbbé sarkalatos intézkedésnek tarthatjuk az idézett paragrafusokat is, kivált olyan országban, a hol a gyermekhalálozás oly nagymérvű' (?) mint nálunk. A köztudomású ténynyel szemközt csodálhatjuk-e, hogy a közegészségi törvény megalkotásakor igyekeztek a baj megszüntetésére módot eszelni ki? Mikor tekintettel kellett továbbá lenniük a jeremiádokra, a melyekkel „pusztulunk, veszünk11 jelige alatt a tudományos akadémián, orvosi társulatok, szaklapok, sőt napi lapjainkban is, minduntalan előhozakodtak némelyek, sőt még mai napság sem fogynak ki bélőle; felkavarva egy számtengert s abból napnál világosabban bizonyítva, hogy ennyi s ennyi év múlva, ha igy halad, kipusztulunk s irmagvunk sem marad. Mielőtt azonban annak tárgyalásába ereszkednék, hogy helyes s czélravezetőnek bizonyult-e a gyakorlatban a törvény megfelelő intézkedése, melyet a czikk elején közlök; sehogy sem állhatom meg, hogy egy kis darabig farkasszemet ne nézzek avval a mumussal, a miről talán már a kutyabagosi harangszó is beszél a malom alatt, — a rendkívüli nagymérvű gyermekhalálozással Magyar országban.

Veszem az adatokat Láng Lajosnak a közegészség! cong- resszuson tartott előadásából, mert a rendelkezésemre állottak közül a legfrissebbek, s teljes hitelt érdemlők. Ebből megtudjuk, hogy 1876-ik évtől 1883-ig, 1000 halottra, 513 öt éven alól elhalt esett; más országokban ellenben csak 450-re megy az ilyenek száma. Ha pedig nem a halottak, de a szülöttek számához viszonyítjuk a gyermekhalandóságot, úgy is kedvezőtlen számokat kapunk. Nevezetesen mig nálunk 1876-tóL 1883-ig, 1000 szülöttre 411 gyermekhalott öt éven alóli — esik, addig másutt alig 300. Ez tagadhatlanul elszomorító dolog! De nem kell azt sem feledni, hogy a statistika igen mulékony valami, sok, igen sok mellékkörülményt kell tekintetbe venni a számok egymáshoz! viszonyításánál, s végül jól meg kell hányni- vetni, mig a számok alapján valami tény constatálására szánjuk el magunkat; ha csak utóbb fölsülni nem akarunk. Hisz a népesség szaporodását vagy fogyását a gyermekhalálozás egymaga nem szabályozza, s ezt épen Láng Lajos említi föl. Statistikai adatokkal bizonyítja, hogy a legkedvezőbb gyarapodása országok, nem mutatják ám a legkisebb gyermekhalálozást, s viszont a legkisebb gyermekhalálozást mutató országok nem tüntetik fel a legkedvezőbb gyarapodási viszonyokat, akár a halottak számához, akár a szülöttekéhez is viszonyítsuk a gyermekhalottakat. így hazánkra nézve fölhozza, hogy 1876-tól 1883-ig az egész országban legnagyobb gyarapodást. l°/o*°t meghaladó évi növekedést mutatnak Pest, Csanád, Vas, Zala s Békésvármegyék, az egész országban legnagyobb gyermekhalálozás mellett. Nevezetesen: • 1000 halott közül volt; gyermekhalott Békésmegyében . . . . . 681 Csanádmegyében . . . . . 596 Pestmegyében . . . . . . 551 Zalamegyében . . . . . . 510 Vasmegyében . . . . . . 501 • öt éven alól elhalt. Vagy ha a másik viszonyt nézzük úgy:

1000 születésre jutott: gyermekhalott. Csanádi negyében 451 ) .. Pestmegyében 449 J U alól elhalt. Ellenben Szilágy, Kisküküllő, Szolnok-Doboka, Zem- plén vármegyéknél 1000 halottra, csak 459 gyermekhalott; . 1000 születésre pedig 407—388 gyermekhalálozás esik; s mégis csak 0.5% évi gyarapodást mutathatnak fel, tehát felényit, mint a legnagyobb gyermekhalálozással biró megyék. Ezeket tudva kissé vigasztalhatjuk magunkat a mi nagy gyer- mekhalálozási számaink felett. De menjünk tovább. Ha nálunk oly sokkal magasabb is a gyermekhalálozási arány- szám, mint másutt, ez egyrészt igen természetes dolog is, mivel nálunk a születési- arányszám is sokkal magasabb. így Fodor szerint : 1000 lakosra jutott születés az 1860-ik évben Angliában . . 35.4 Magyarországban 41.7 üng s Szabolcsmegyében 62.5 Tehát 2%-szer annyi mint Franciaországban hol . 27 Ikerszülés tekintetében pedig épen nincs párja a mi aszszo- nyainknak. így 1000 szülésre Angliában 10. Poroszország- ban 11, Ausztriában 13, nálunk 23 ikerszülés jut. Ahol pedig több gyermek születik, mint nálunk is ez az eset, ott többnek is kell meghalnia; s továbbá, hogy ahol a halottak száma általában több, mint másutt, ott a gyermekhalottaknak is többnek kell lennie. De csak menjünk tovább ! Angliában s Francziaországban a halva szülöttek egyáta- lán nem, a kereszlelés elölt, a születés után egy-két nappal el- haltak pedig ritkán lesznek beigtatva. Angliában a késő keresztelés, nálunk a lehető korai a szokásos. S ha most tudjuk azt, hogy a szülés utáni el-ő hétben hu- szonötszörte nagyobb a halálozás a gyermekek közt, mint az első év heteiben átlag — akkor talán nem csodálkozunk, ha az említett országokban úgy a születési, de főleg a halálozási arányszámot sokkal alacsonyabbnak találjuk, mint a mieinket.

Az angol registrarnak nem is jő tudomására továbbá minden szülés; azt mondják, a katholicusok egyharmada csak a saját anyakönyvükbe van igtatva. Tekintetbe véve mindezeket s még egyebeket is, a miket Fodor tanár méltat Anglia egészségügyéről szóló müvében, nem fogunk nagyon csodálkozni, ha megismerjük az ő ezen körülmények tekintetbe vételével corrigált számítását, melynek végeredménye ; hogy míg 1850—54-ik évben 100 születésre jutott 0—1 éves halott Angliában 15-4 1861-ben Magyarországon 16—1.7°/0 tehát nagyon megközelíti az angolországi arányszámot, noha ez a legkedvezőbb. Nem olyan fekete az ördög, mint aminőnek festik. Tagadhatlan mindazonáltal, hogy nálunk a kisdedek közötti halálozás nagymérvű. Áttérve már most tulajdonképeni czélunkra, vegyük elő a Nagyméltóságu Belügyminisztérium legújabb kimutatását az ország közegészségi állapotáról, a mely 1887-ben jelent meg. Igaz, hogy csak az 1884-ik évről szól, de kérem, mióta csak áll a Belügyminisztérium, mindig ez volt az uzus. — Három évvel később adni ki a jelentést, az ország egészségügyi állapotáról! — Miért van igy? ki tudná a nagy urak dolgát? Meg van Írva az idézett jelentésben, hogy az 1884-ik évben 66,811 esetben lett elmulasztva az orvosi gyógykezelés a hét éven alól, elhaltaknál. — A halálozási rovata ugyancsak e jelentésnek már azt mutatja, hogy 83,469 gyermek nem lett gyógykezelve. Hogy illik ez össze? Megbüntetve lett — hát ugyanannyi, — oh nem jámbor olvasóm, csak 7495. S miért csak ennyi ? — Ennek okát az orvos hiánya, de főleg a nép szegénysége s műveletlenségében adja a jelentés. Ezen, a legújabb miniszteri jelentésben fölhozott adatok ismer- tetése után, tökéletesen fölösleges munkát végeznék, ha még czáfol-

nósabban, mit én felhozhatnék mutatják, hogy köz'egészségi törvényünk e részben is csupán a papíron van meg. Hozzáadom még azt is, hogy én a tapasztalataim után Ítélve, még a 83,469 nem gyógykezelt esetet is gyanúsnak tartom, s azt hiszem, még ennél sokkal több sem lett gyógykezelve. Fölösleges munkát végzek, de azért pár sorban elmondom mégis nézetemet s tapasztalataimat ebben az ügyben. Először is én gyógykezelés tekintetében minden kényszert perrhorescálok. Előadtam s kimutattam már a körorvosi intézménynél, hogy az erőveli gyógykezelés nem javára, de hátrányára szolgál az ügynek, .sőt kivihetlen. Ahol a beteg nem bizalommal járul orvosához, ott már félig el van veszitve a siker. Akár lehetséges azonban, akár nem, erővel gyógykezelni az ellenszegülőket, ez legnagyobb részt, legalább a mi viszonyaink közt kivihetetlen, mint ékesen bizonyítja maga a miniszteri jelentés az 1884-ik évről, tehát nyolcz évvel a törvény életbelépte után. De most nézzük azon eseteket, hol a büntetéstől félve, elviszik a gyermeket az orvoshoz. Mint mindig úgy most is, valóban megtörtént dolgokat beszélek el. A,. orvoshoz jóformán haldokolva kerülnek a gyermekek gyógykezelésre s többször megtörtént, hogy egyúttal halotti bizonyítványt is kértek tőlem, persze nem kaptak. Előre biztosítani akarták magokat a büntetés ellen, s leplezetlenül kimondták, hogy csupán e miatt hozták el gyermeküket az orvoshoz. Orvosságot nem fogadnak el, „minek, hisz úgy sem veszi be az ártatlan.11 „A Jézuska tudja csak, mi baja ennek.-1 „Minek kínozzuk avval az itallal, hisz úgyis meghal.11 „Megfizetjük a magáét, hát ne törődjék vele.11 Ha el is fogadja e reczipét, bizonyos hogy nem csináltatja meg. S végül, ha az ember utánna néz, hogy meg is legyen csináltatva a gyógyszer, ki képes ellenőrizni, hogy valóban- be is adatik a kis betegnek. S legvégül collega urak — entra nous — beszélve azoknak főleg, a kik a vidéki praxist ismerik, hiszik-e? nem egyes esetekről

szólok, hanem általában, hogy ha a gyógykezelésről szóló paragrafus kivihető is lenne, hogy ez által a gyermek halandóság 1 é- nyegesen csökkentetnék? Én azt merem mondani, nem! Ismerjük a kanyarónak, a sár latinának, a d i p h- teritisnek specificumait? Talán a kanyarós beteg a Potio River i-től, a sarla- tinás az alkalmazott lázellenes szerektől, a diphteriticus K a 1 i-C h 1 o r i c u m t ó 1 gyógyul meg ? Vagy ha egyesek csakugyan az alkalmazott gyógykezelés folytán maradnak életbe, azt hiszitek a „Potio River i“ meg a „K a 1 i-C h 1 o r i c u m“ fogja a járványt is megszüntetni ? Különös s ismeretlen tényezők azok, melyek a járványokat előidézik, s melyek rendkívüli intenzitással s nagy területekre kiterjedve járják be hazánk falvait, városait s tanyáit. Fájdalom, igen sűrűn. Azzal, hogy ismerjük, vagy ismerni véljük, s levesbe, krumplin vagy kocsonyán tenyészteni birjuk a morbilus scarlatina, diph- teritis bacilussait, coccus s diph-coccussait, eddigelé sem egyes heveny fertőző megbetegedések, sem a járványok elleni küzdelemben egy tapodtat sem mentünk előre. Élénken emlékszem egy kanyaró-járványra, a mely hatósági orvosi működésemnek első évében fordult elő. Az illető törvényhatóság külterületén egyik iskolából jelenté a tanító, hogy az iskolakötelesek közt 2—3 nap óta tömeges, megbetegedések fordultak elő. Rögtön odautazom, akorra már w en feküdtek kanyaróban. Az iskolát bezáratom, kimeszeltetem, a padokat, a pallót forróluggal lesuroltatom s 2 hétig a tanterem éjjel- nappali folytonos szellőzését elrendelem; ez idő leteltével engedvén meg a tanítás megkezdését, ha uj betegedés nem fog előfordulni. Majd a tanító kíséretében sorra járom a betegeket a tanyákon, egyik-másik helyen reábirván őket némi gyógyszerek elfogadására, orvosi tanácsokat osztogatván. A járvány, mint egy karikacsapásra pár nap alatt megszűnt. Egyetlen egy haláleset, vagy utóbaj nem fordult elő. Nagyon természetes, hogy ezt magamnak, illetve a tett in

tézkedéseknek tulajdonitám, s gondviselésszerü férfiúnak tartottam magamat. Nem is mulasztám el, a tett intézkedésekről szóló hosszú jelentésemben (most már rövidebbel megérem) különösen kiemelni e föltűnő gyors sikert. Kissé bántott ugyan, hogy collegáim nagyon is közönyösen vették a dolgot, de ezt csak a sárga irigységnek tudtam be. Alig két év múlva újra fölűté a fejét a kanyaró. Most azonban nem egy iskolánál, hanem mind a 15-nél, a mely kerületemben orvosi felügyeletem alatt állott, s azonkívül egyre-másra hozták hozzám a kanyaró betegeket. Súrol tattam, meszeltettem, carbol- meszeztettem, szellőztettem, csukattam be az iskolákat unost is, de csak nem használt az semmit. Oly rendkívüli pusztítást okozott ez a járvány a gyermekek közt, miket a máskor jámbor lefolyású betegségről, el sem hinné talán más, ki ilyet át nem élt. Mig máskor a kerületemben levő sajátságos viszonyok folytán alig 3—4 halót tkémlést végeztem havon- kint, sokszor egyet sem; e hóban 18 halottvizsgálati bizonyítványt adtam ki. Ez azonban csak egy igen kis része az elhaltaknak, miután a temetkezés ebből kerületből 4 községbe történik. S mint mindenkor, úgy most is megtörtént igen sok esetben, hogy a gyógykezeltek ép úgy elpusztultak, mint a nem kezeltek. S ha, a mi szintén megtörtént, s megtörténhetik még számtalanszor, valamelyik földmi vésnél, ki híven gyógykezeltette a törvény értelmében gyermekeit: ezek mégis elhaltak, a szomszédai, ki nem, vitte orvoshoz megmaradnak, nem-e azon meggyőződés ver gyökeret benne, hogy az orvosi kezelés hiábavaló s semmit sem ér. A törvény pedig, mely őt erre kényszeríti, csak az orvos keresetét emelni van hivatva, hogy őt ezáltal pénze egy részétől megfoszsz S ez a tudat az nyenekkeli érintkezésben az orvosra nézve mélyen megalázó. S nem is, mint a törvény proponálja, patikaszerrel kell küzdeni a járványok ellen, melyek nálunk a nagymérvű gyermekhalálozást okozzák. S ha ezzel küzdünk, a küzdelem —• mint eddigelé bebizonyult — hiábavaló.

A gyermekhalálozás akkor fog csökkenni nálunk, ha a nép müvei t s é g e, főleg anyagi jóléte emelkedni fog. Ezzel a két tényezővel tart lépést a népesség szaporodása. Ha minden paraszt száraz, elég tágas, magas, kényelmes házban lakna, azt kellőleg szellőzné, tisztítaná, ha a ganajdomb nem a pitvarajtó előtt lenne, ha a hig sár, pocsolya nem az u tezár ól az udvarra folyna, ha minden paraszt jól s bőven táplálkozhatna, ha a pálinka ivás nem degenerálná ne mzedékröl-nemzedékre, úgy a gyermekhalálozás sem mutatna oly enormis számokat. Könnyen belátható, hogy ennek csökkentése csak évtizedek, talán századok múlva várható. E részben törvényhozási intézkedésektől nem várok semmit S azt hiszem, más ember sem, ki e részben tapasztalatokat gyűjtött. A törvényhozók, mint vázoltam, bizonyos erkölcsi kényszer alatt hozhatták be a kisdedek kényszergyógykezelését. Intenciójuk jó, nemes volt. A mód is, a mit a gyermekhalálozás csökkentésére kigondoltak, a priori elég czélszerünek látszott, — noha én a jó közegészségi intézkedéseket inkább prophilacticusoknak képzelem. Nem a gyógykezeléssel magával törődni, mely végül is az orvosnak, mint olyannak a hivatása főleg, s nem a közegészségügyi tisztviselőé, hanem oly intézkedések él et b el ép t e t é s ével, melyek a bajt megelőzni hivat vák. Látjuk azonban, hogy az eredmény semmi, vagy ehhez nagyon közel áll, a gyógykezeltek számát tekintve. De ha valóban gyógykezelve volna is minden 7 éven aluli gyermek, lényegesen nem csökkenne ez által gyermekhalálozási arányunk. Más intézkedések, más viszonyok kellenének ahhoz, hogy a gyermek] ál vány ok, mint általában valamennyi járvány föllépése s terjedése ellen hathatósan működhessünk. Egyrészről a népet bizonyos fokig vagyonosnak, értelmesnek kell 'találnunk, másrészt nem annyira az egyéni, mint a közegészséget kell tekintenünk. Ha valamely község vagy város talaját csatornázás álta kiszárítjuk s a csatorna segélyével szennyvizeit, ürülékeit elvezetjük, a talaj további szennyőződését gátoljuk jó üde s bőséges vízzel

ellátjuk, gondoskodunk a lakosságnak az egészségtelen putrik, lakásokból! kiköltöztetésére, egészségügyi szempontból czélszerű építkezési szabályokat alkotunk s azok pontos végrehajtására szigorúan felügyelünk. Gondoskodunk továbbá kellő számú közkertekról a városban s környékén amennyi fát csak lehet, elültetünk. Azt hiszem, az ily városban már nagyon kevés év múlván bizonyosan kevesebb járvány fog dühöngeni, s ha igen, kevesebb számú áldozatot szedni, ha talán nem is minden gyermeket gyógykezeltetnek — mint egy másik helyen, hol talán minden gyermek a legnagyobb gonddal lesz gyógyítva — de a felsorolt k ö z e g é s z- ségi intézkedések nincsenek megtéve. Ebből nem azt kell kiolvasni, hogy az orvosi gyógykezelés semmit sem ér. Ilyet, mint orvos, ki szeretem s becsülöm szakmámat. nem is állíthatok, de azt, hogy a járványok ellen nem az orvosi gyógykezelésre kell fektetni a fősulyt, hanem oly intézkedé- désekre, melyek a járvány kitörésének meggátlását czélozzák. Ha aztán valaki mégis megbetegszik, úgy bizonyára nagyon okosan cselekszik, ha orvosi gyógykezelés alá veti magát. S inig igy általában a kényszer-gyógykezelést elitélem, addig a dajkaságba adott csecsemőkre nézve ezt, illetve a felügyelést szükségesnek tartom. Erről is találunk intézkedést közegészségügyi t ö r- v é n y ü n k 24. s 25. §§-aiban, s pedig nagyon helyes utasításokat. De mi haszna, ha ezen intézkedések csak itt leírva láthatók s nem tényleg vitetnek ki. Napilapjaink az idén is utálatos visszaéléseket közöltek az angyalcsinálásról. S pedig nem talán az ország félreeső helyeiről, hanem a főváros közvetlen közelében fekvő falvakban történtekről. Erre nézve tehát szigorúbb felügyelet s utánjárás kívánatos. S legvégül, ha a hatósági orvos bármely esetben is a szülő részéről bűnös mulasztást vagy pláne szándékot tapasztalna gyermeke iránt, úgy mindenesetre büntettetném az illetőket. De nem mint most közigazgatási utón, hanem rendes bűnvádi eljárást indíttatnék a szülők ellen, s ha a biró bebizonyítva látná a bűnös mulasztást vagy szándékot, legyen akkor a büntetés ne 50 krajcár

vagy legfeljebb 5 frt, mint most, de a lehető legszigorúbb. Szóba kerülvén a járványok, jónak látom a nálunk dívó járvány ellenes intézkedések fölölt egy kis szemlét tartani a következő fejezetben.

Járvány ügy. Divattá lett nálunk. — s ezt az ügy érdekében előnyösnek tartom, gyakran emlegetni a közegészségügyet, a közegészségügyi intézkedéseket. A közvélemény országszerte érdeklődni kezd ez irányban. ,,Országos egészségügyi egyesületünk-1 már megalakult, tagjai közt számosán vannak kiváló férfiak, akik részint a közigazgatás terén, részint egyéb pályákon működnek. Statisztikusaink az akadémián s egyéb tudományos társulatokban élénken foglalkoznak elszomorító magas halálozási arányszámainkkal, kivált a kisdedek közölt. Vidéki városainkban vízvezetéket, helyes csatornázást sürgetnék ; elsőrangú szakférfiakat kérnek tel véleményadásra egészségügyi bajaink tanulására. Ezen jelenségnek minden orvos, minden egészségügyi tisztviselő csak örülhet. Mert véleményem szerint, hogy valamely közügy helyesen megoldassák, arra nézve a legnagyobb biztosíték a közvélemény mentői nagyobb fokú érdeklődése. Az ebből kifejlődő eszmecsere mindig uj oldaláról mutatja be a tárgyat s annak lehető legalaposabb megismerése lesz az eredmény. Megismervén pedig, könnyű lesz a talált hiányokat orvosolni. Ha pedig valamit orvosolhatlannak találunk — épen mert alaposan megismertük —

legalább jövőre fáradságot s haszontalan költséget nem pazarolunk reá. De minden uj eszme, minden uj dolog fölkarolása alkalmával rendszerint úgy szokott történni, hogy a közönség nagy része nem mindig tudja, mi ezen a téren a mai viszonyok között elérhető, mi a lényeges és mi a sallang; mi üres burokra t i s m u s és mi czélszerü i n t éz k e d é s. Hogy a művelt közönség figyelemmel kiséri azt a polyglott valamit, amit közegészségügy czimen ismerünk, nem csoda. Ezer s ezer karral nyúl be közéletünkbe. A közegészségi követelményeket figyelembe kell vennie a gyárosnak; ezen tekintet kényszeríti őt gyára czélszerü berendezéserői, egészséges munkáslakásokról gondos kodni. A bűzös és piszkos anyagokat földolgozó, avagy ilyennel foglalkozó iparvállalatokat száműzi a népesebb városrészek köréből. A kisiparost kényszeríti tágas világos műhelyben dolgozni, aludni. Tanácsot ad, mit mikor s hogyan együnk s igyunk ; mivel s hogyan ruházkodjunk, miként neveljük gyermekeinket, stb. Ki ne érdeklődnék tehát az ezeket szabályzó törvények, rendeletek helyhatósági intézkedések iránt? Ki ne a járványok iránt, melyek fájdalom nagyon is napirenden vannak nálunk országszerte ? Mivél reményiem, hogy nem csak szakemberek, de érdeklődő laikusok kezébe is kerülhetnek e sorok, ez utóbbiak számára s némiképen felvilágosítására Írom e fejezetet. Szakemberek előtt a felhozandó dolgok úgy is ismeretesek, megvannak továbbá saját tapasztalataik s nézeteik a járványokról s azok elleni küzdelem eredményes vagy eredménytelen voltáról, s nem ringatom magam legkevésbbé is azon csalóka reményben, hogy azok, a kik talán eddigelé ellenkező nézetben voltak, most olvasván ez igénytelen sorokat, rögtön véleményemet fogadják el. A laikus azonban sok mindenfélét lát, olvas, hall, melyek sokszor homlokegyenest ellenkeznek egymástól s nem mindig a legjobbat fogadja el, minek aztán sokszor önmaga valja kárát. Ha valamely fertőző betegedés a lakosság közt nagy mérvben elterjed, járványról beszélünk. Hogy minden járvány elfojtása a hatóság s különösen az egészségügyi tisztviselők főfeladatai közé tartozik, az nagyon természetes dolog. De hogy az orvostudomány mai álláspontja szerint

lehetséges-e ez minden járványnál; arra csak igy felelhetni: igen is. nem is. Tudvalevő dolog, hogy ez idő szerint tekintélyes áramlat küzd, sőt dominál hírneves tudósokkal élén az orvostudományban, mely a fertőző bántalmakat, vagy azoknak legalább nagy részét górcsővi aprcságú növényi szei vezetőktől eredőknek állítja. Ezek a növényi élősdik a bacteriumok Helyezkedjünk erre a legújabb álláspontra s képzeljük magunkat a jövőbe, midőn több kevesebb valószínűséggel minden fertőző bántalomnak ki lesz keresve s megkeresztelve, azaz tudományos nomenclaturával ellátva, a magas bacteriumja. Jelenleg még nem vagyunk ott. De ha majd ott leszünk, vájjon a járványok elfojtására lesz e annak — a tisztán tudományos eredményektől eltekintve —■ practicus haszna. Azt hiszem, hogy nem lesz, vagyis több hathatósabb fegyverekkel akkor sem fogunk küzdhetni a járványok ellen. Még ha koncedálom is, hogy az egyes betegségek gyógykezelésére nézve hasznot meríthetünk a bacterológiából. Nagyon tanulságos hazai példát hozhatok fel: u philoxera járván y t. Én így nevezem, noha a philoxera épen nem bac- tericum s a szőlőtőke nem ember. De mivel ezen élősdi maga, sőt egész biológiája jól ösmert nyitott könyv elöltünk, mig a betegség okozo bacteriumoké korántsem az, jónak láttam ezt venni hasonlatul, mert inkább lehet azt várni, hogy egy jól ismert ellenség ellen, melynek szokásait, vonulási, pusztitási módját, táplálkozását, élettartamát stb. ismerjük, sikeresebben fogunk győzelemhez jutni, mint egy olyan ellen, melynek csak górcsővi alakját, s azt se mindég ismerjük. Emlékezzünk vissza mi történt! A filoxera első fölléptekor honunkban, kormányunk minden intézkedést megtett, pár szobatudós ajánlatára, a mivel az illető urak a pusztító élösdit meggyilkolhatni vélték. S ezek az intézkedések rengeteg pénzbe kei ültek. Egyik or- szágyülési képviselőnk s tudósunk: nevét ismeri mindenki ki a tudományosságot magyar észjáráshoz szereti alkalmazni: Hermann Ottó elejétől fogva ellenezte s- kidobott pénznek állította az ezekre fordított költséget. Sajnos azonban, hogy csak 3 — 4 év múlva ismerte el a szakminiszter, még pedig az országház termében

nyílt ülésen, hogy Hermann Ottónak igaza volt. Egész más dolog az ebruettában a laboratóriumban valami mérges gázzal megölni a szöllőtetűt, ahol ez nagyon könnyen' sikerül is, de kint a szőlőben már épen nem megy olyan könnyen. Szükségtelen említenem. amig hogy kegyelmes ur ezen meggyőződésre jutott, addig, nagyon sok pénz elfogyott. Hogy most erre nézve minő, valóban helyes intézkedések történnek, az köztudomású dolog. így vagyunk az emberek közt pusztító járványokkal is. Ismerhetjük mi, — tényleg azonban nem ismerjük a legapróbb részletekig az egyes fertőző betegségeket, járványokat okozó baci- lusokat s azok biológiáját, ahogy a filoxerát is ismerjük, de azéit azoknak kipusztitását czélzó kísérleteink eredménytelenek lesznek a legtöbb esetben. Tehát összetett kezekkel nézzük a járványok pusztítását? De bizony ne nézzük, han,em tegyünk. Mit? Ha a filoxera ii tásnál le kellett mondani a szénkéneg stb. mérgezésről, a járványoknál mondjunk le mi is a karból, chlormész, vasgálicz stb. fertőztelenitő szerek mindenhatóságáról. Jók ezek a maguk helyén bizonyára, de ne abba bizakodva küzdjünk a kolera s más járványok ellen. Hanem hogy a felvett hasonlatra újólag visszatérjek, valamint a filoxera ellen meg lett találva a panacea, a homoktalajban s ellentálló amerikai szőlő fajokban; úgy mi is a járványok ellen tegyük ellentállóvá, edzetté saját testünket czélszerü táplálkozás, testgyakorlat, szellős, világos, tágas lakásbani tartózkodás által, mig másrészről igyekezzünk lakásunk, városunk talaját olyanná tenni, — a mintlehetséges is, — hogy járványokozó mi az mák ne fészkelhessék be magukat s ha mégis belejutnának ott ne találjanak a szaporodásra alkalmas helyet. S mi nem kevésbé fontos, gondoskodjunk jó s bőséges vízről. Ha ezek a föltételek úgymint-! jó levegő, száraz s tiszta, nem szennyezett talaj, jó s bőséges viz, edzett test birtokunkban vannak, akkor nincs okunk félni a járványoktól. Mindenütt, ahol az emberek nagy tömegekben élnek együtt, — tehát minél nagyobb városokban, — annálinkább válik reájuk

nézve életkérdésé a talaj tisztasága; amit az emberi ürülékek, gyári s ipariszenyvizek czélszerü eltávolítása által eszközölhetnek s tarthatnak fenn. A másik „conditió sine qua non" egészségügyi szempontból annak szárazsága. Mindkét föltétel a czélszerü s helyes csatornázási .-rendszer által oldható meg, oly csatornázással, melyből kifelé a talajba ne legyen kiszivárgás, s egyúttal a talajvizet is elvezesse s igy a csatorna fölött levő talajréteg kiszáradását eszközölje. Történjék ez akár a csatorna mellé fektetett drain csövek segélyével, akár más módon. Ez tisztán technicai kérdés. Hogy a külföldön nem csak elvben vallják ezt, de a gyakorlatban rég ki is vitték's hogy ez által minő eredményeket értek élném állhatom meg, hogy pár adatban ne közöljem. így Angliában:* London az utolsó 20 évben csupán közcsatornákra GO millió forintot költött. Bradford (138,000 lakos) 10 milliót vizvezetésre. Groydon (30,000 lakos) 2 milliót csatornázásra, 700,000-et vizvezetésre. Gloucester (16,000 lakos) 1 milliót vizvezetésre, 1% milliót csatornázásra. Merthyr-T'jdvdl (50,000 lakos) 1 milliót vizvezetésre, % milliót csatornázásra. De Angliában már nem csak a nagy városok, hanem a jelentéktelenebbek is, minő a 3000 lakosságuOsterySt. M a x v vizvezetéssel, csatornázással, mezőöntözéssel és munkáslakásokkal dicsekedhetik. (De jó volna tudni az időt, mikor lesz ez igy nálunk!) S mi az eredmény? Azokban a városokban hol a csatornázás s vizvezetés végrehajtatott, a halálozási arány nagyban csökkent. A parlamenti egészségügyi bizottság adatai ide vonatkozólag a következők : A, . L. A. Párkes Gyakor- no' '.' »

• Az adatok Fodor Közegészségügy Angolho

lati egészségtan czimü müveiből valók.

Minden 1000 lélekszámra jutott halálozás. Csatornázás előtt. Csatornázás után. Br istáiban 31 22 Gloucesterben ... 24 20.5 Banbury s Croydouban 26 18 Merthyrben .... 30 20 Salisburyban . . . 27 17 De sokkal szembetűnőbb eredményeket kapunk, ha nem az általános halálozási arányszámot tekintjük, hanem egyes, épen a szennyes, nedves talaj által föl té t e lez e 11 b ete gs ége k például, tífusz, tüdővész, kolera megbetegedési számait vesszük a csatornázás előtti s utáni időkből. így a németországi városok közül: 1000 halottra esett tifuszhalott: Csatornázás előtt. Csatornázás után. Hamburgban .... 48.5 10.5 Münchenben .... 24.2 8.9 Frankfurtban 10,000 élőre tifuszhalott 9 2 De legérdekesebb D a n z i g, itt 100,000 lakosra esett tífuszban elhunyt egyén a csatornázás elkészülte előtt. Évenkint . . 99 1872 . .... 70 ; csatornázás elkészítése utáni első évben 1873 . .... 40 1874 . .... 50 1875 . .... 32 1876 . .... 25 1877 . .... 25 1878 . .... 18 1879 . .... 17 1880 . . . . . 7! Tehát 9 év alatt 99-ről 7-ré szállt le a typhuszban elhunytak száma 100,000 lakos után. A talaj fokozott kiszáradásával fokozatosan csökkent a tífusz is. A cholera járványok Angliában Buchanan szerint „tényleg ártalmatlanakká váltak."

Ezért nem kell az angolnak a v e s z t e gz a r. ö nem fél a kolera behurczolásának veszélyétől vagy elterjedésétől hazájában. A közlött számokban nem kell kommentár. — azokból minden józanul gondolkodni tudó laikus iskiokoskodhatja, íni czélszeröbb küzdeni a járványok ellén: a helyes csatornázási rendszer összekötve a talajkiszáritásával s aj ó s bős égés vizet szolgáltat ó v i z- vezetés, avagy a száz s ezer máz saszámra menő karból, chlormész, vasgálicz stb. fertöztelenitő szerek, népkonyha, terv- telen kapkodások üres bürokratismus, hivatalos n a gyké- püsködés. Bismark monda egy Ízben, hogy valamely állam ne akkor kössön szövetséget, mikor meg van szorulva, hanem gondoskodjék e részben már a jó napokban. No ha ez áll a politikában, úgy talán én sem tévedek, ha azt állítom, hogy a járványok ellen tulajdonképen nem akkor kell küzdeni, mikor már a nyakunkon vannak; hanem még a járvány mentes időkben. Igen ám, de az általam, illetve a modern hygenia által előirt óvintézkedések, vizvezetés, csatornázás stb. sok pénzbe kerülnek. S ha megpróbáljuk ilyenféle dologgal előhozakodni a városatyák előtt, olyan képet vágnak, mintha foghuzóval mennének feléjük: a tekintetes közgyűlést mintha a hideg rázná. De nem csak financiális szempontból ellenzik. Hanem ö nekik meggyőződésük — s úgy tapasztalom még sok orvosnak is — hogy minek oly enormis összegeket kiadni, végtére is. ha eljő a kolera megalakul a járvány-bizottság, pár száz mázsa carbolt s desinficiáló szereket majd hozatnak. Egy pár fiakerest, orvost napidijjal felfogadnak. A fiakeres hordozza az orvost, az orvos elmegy a fiakeren oda. hol az állítólagos kolerabeteg van s beszól az ablakon vagy ajtón, hogy járványkórházba kell vinni a boldogtalant. Ezt halva a beteg vagy megszökik, vagy csakugyan beviszik. Majd lejő ő nagysága az egészségügyi felügyelő, egy szünidőző orvosnövendéket mindjárt lelfogadtat a járvány kórházba „Coma-baci lust“ keresni. Igaz ugyan, hogy 16 — 17 ember elhal naponkint, de miniszteri rendelet van, hogy a járványosán fellépő ázsiai kolerát csak akkor lehet hivatalosan constatálni, ha megvan a „Coma-baci- lus.“ Boszankodva hallja, hogy csak pár száz mázsa desinficiáló szer fogyott el. Duplázni kell az adagokat. Minden csatorna nyílás,

még néhol a gyalog járda is veresük a carbolmésztő). Azon meg pláne megbotránkozik, hogy népkonyha még nincs fölállítva. Szegény város megijed, másnap 3—4 tál ételt eszik, jó vörös bort iszik, minden utczáseprő és naplopó. Egy-két hét alatt szerencsésen elfogy legkevesebb 30—40 ezer forint. No de sebaj! Le- küzdtük a kolerát a gonoszt, minden sógor — akarom mondani — „coma-baci lus“ szerencsésen meggyilkoltatott. Ö nagysága megelégedetten, tele önérzettel elutazik s siet jelentést tenni ös Budára az erélyes intézkedések sikeréről. Odalent összehívják a közgyűlést, a számlát beadják, vakarják fejőket egy kissé a képviselő urak, de hát mit lehet csinálni, el van az a pénz alaposan költve, a Herkópáler se csinálhatná különben. Nincs itt más teendő, mint köszönetét szavazni a hatóságnak, az orvosoknak stb. No meg meglehet nézni a „coma-ba- cilust“ a szomszéd szobában a górcső alatt, — végre is fogott egyet a doctorandus — szépen le van ragasztva canada balzsammal, hogy valahogy ki ne bújjék. Meg nézi még Gárdián uram, a tanyai képviselő is s a bajszát megsodorintva, meg nem állhatja, hogy egy kicsit ne drágálja. • Hogy el ne felejtsem*, fedezett ugyan fél némi csekély hibát a felügyelő ur a régi úgynevezett vízvezetéknél is, amennyiben ennek az ősrégi alkotmánynak szívócsöve épen a főcsatorna nyílás alatt torkolott a Tiszába, no meg a gőzmalom is ide bocsájtotta a meleg vizét, meg a szeszgyár is a magáét; s igy az annélkül is iszapos folyóvíz meglehetős sűrűn került a vízvezetéki csövekbe. Miután ö nagysága is azon meggyőződést osztja, hogy a viz sromjunk csillapítására s nem táplálkozásra való, segíteni akart rajta.** Csináltak egy téglacsatorna félét, melynek az lett volna a rendeltetése, hogy a meghosszabbított szívócsövet védve, ne épen a csatorna tartalmát, hanem egy kissé jobb izü folyadékot ■ szívna a folyó közepe tájáról, hol sodra erősebb volt. A főmérnök kitett magáért, 48 óra alatt „házi kezelés44 melleit kész volt. De oh gonosz sors, nem telt el másik 48 óra, de még 24 sem, jött egy erős zápor, melytől a Tisza megbokroso

• Ez nem élez akar lenni, hanem tényleg igy van mai nap is egy alföldi városban.
  • Ez is megtörtént.

dott egy kicsit, szépen eltörölte a föld színéről. A főmérnök azzal vigasztalta magát, hogy örökké mi sem tarthat, az eszéki hid is lám leszakadt. Ö nagysága pedig nem avatkozott többé a dologba. De dicséretére legyen mondva e derék nagy magyar város lelkes hatósága s közönségének okultak a bajon. A tervben levő egészen uj vízvezeték elkészültéig hamarosan egy ártézi kút firtatásához fogtak, mely talán kész is lesz, mikorra e sorok megjelennek. Egyébbiránt én készséggel elismerem a dezinficiálás hasznos, sőt szükséges voltát, de tessék azt észszerűen alkalmazni. Hogy felvett hasonlatomra még visszatérjek, senki se riadna vissza attól, ha szöllőjében egy két folton filxerát észrevett, azon 1—2 Q-öl területén szénkéneggel a philoxerát ne mérgezze. De bornirt eljárás volna az egész szőllőhegyet szénkénegezni. Ha tehát arról van szó, hogy valamely kolerás beteg ürülékét, ágyneműjét, vagy a szobát, melyben feküdt, de- zi nf i ci ál j u k, azt mondom, helyes, szükséges egy dolog. Arra nézve nincs kifogásom, ha a házaknál a pöcze- gödröket dezinficiálják, bár tennék ne csak kolerás időben, de máskor is. Hanem hogy mire jó az, egy város területén az összes csatorna nyílásokat carbólmészszel körülkeríteni, azt már se nem értem, se a czélt mit az által elérni akarnak, fel nem foghatom. Talán olyan egérfogó história lebeg az illetők szemei előtt, hogy amint egy „coma-bacilus“ kijut a csatornából rögtön a carbolmészbe bújjon bele? De hát ha nem oda megy? Különben ha igy áll a dolog, úgy nekem sokkal practicusabb eszmém van. Nem kérek semmi jutalmat érte, ingyen felajánlom a szenvedélyes dezinfectorok számára. A csatornák nyílásain levő vasrácsokat, kolera idején kenjék be 1 éppel, s amint a coma- bacilus kiakar jönni, odaragad. Onnét aztán, ha tetszik, bebalzsamozhatják górcső alá. vagy valami extra halálnemet választhatunk számára. Nagyon egyszerű, nem kerül többe a cár b ölni é s z n é 1. Jó pap holtig tanul! Én eddig majd mit mondtam volna az olyan collega tudományára, ki még a kolerát sem ismeri fel a betegen, vagy a boncz-

asztalon a hullán. Úgy tanultam, hogy azt a kiszáradi, még a halál után is sokszor görcsösen összehuzódott végtagokkal, mélyen beesett szemekkel, ránczos bőrű újakkal fekvő hulláról csak reá tekintve is jófo’mán kimondhatjuk, hogy kolerában halt el. Ha még a pergamen szerű nyakhártyákat, az üres epehólyagot, a nagyfokú lób tüneteit a rózsaszínű belek s gyomorban, az üres húgyhólyagot, a vesék sajátságos elváltozásait is látjuk, lehetetlen ösz- szetéveszteni más bajban elhalttal, ha csak heveny arzen-mér- gezéssel nem. .,Mars-féle készüléket1', ha egyebet nem is, csak összetudja állítani minden orvos, ha nem az, hát a patyikus ! De biz engem erre hiába tanított az öreg Scheuthauer! Mert ime a Nagyméltóságu Belügyminiszter 1887. julius 13-án kelt s valamennyi törvényhatósághoz intézett körrendeletében megparancsolja a 3-ik bekezdésben, hogy : — az ázsiai kolera esetét csak akkor mondják ki, ha az minden kétséget kizárólag bacteriológicus vizsgálat alapján is megál- la pi t o tt. Hej Dr. Babes, Babes! Hogy nem vittek téged el már előbb az oláhok Bukarestbe, nem eset volna meg ez az eset. De a jó öreg Scheuthaueren sem esett volna meg az a malheur hogy idén tavaszon azt a cselédleányt a Csatai Zsófit — vagy hogy is hívták, nem káptalan az én fejem sem — „cholera asiati- cába“ pónálta az öreg ur, a coma-bacilust megtalálván. Mint ször- nyűkődött a nagy világ-lap a ,.Times“ is Londonban Szegény budapestiek! ime újra kiütött náluk a cholera, hivatalosan, bac- teriologicus vizsgálat alapján lett constatálva. Nincs kétség, hisz nem is lehet! Az egyetemen a kórboncz- tan tanára, a szaktanár, constatálta coma-bacilus jelenlétét az űiülékben. S ime harmadnapra kikerült a Zsófi a járvány-kórházból, mint aki „heveny gyomor s bélhurut"jából kigyógyult* No csak fránya nép az az újságíró féle. Nem elégszik meg 1 . . .

• Legkevésbbé sem szándékom gúnyolni az orvos tanári kar e jeles, tudós tagját, sokkal több tisztelettel viseltetem iránta, hogysem ezt megcselekedném. De felhoztam e dolgot csupán annak bebizonyítására, hogy még ily kiváló szaktudós sem képes a tudomány mai álláspontján gorcsövi lelet alapján az ázsiai cholera jelenlétét kétséget kizárólag megállapítani.

a közönség megnyugtatására az egyszerű czáfolattal, hanem kapja, magát, az egyik még tárczát is penderít róla. Elmondván benne, hogy az ö cselédje a Zsófi miként rontotta el a gyomrát bor- jupecsenyével, ami nagyon ízlett neki — mert nem rég került fel a falujából, sokat evett belőle — aztán kiütött rajta a cholera. vagy mi? De most kutyabaja slb. No de ne bántsuk az öreget, hisz czifrább eset történt a „halhatatlanok'* közt a franczia tudományos akadémiában. A francziák egyik leghíresebb bacteriológja lépett a felolvasó asztalhoz, bemutatván a legszörnyübb ..’micrób e“-okat, melyeket pohárban — 1. hetett egy quaterkányi — le is tett az asztalra. Mutogatta, melyik fajta pusztítja el az embert lépfenében, melyik cholerában, melyiktől kapunk typhust, melyiktől diph- t éri fist, ez uraim okozza az orbánczot, ez pedig a reptice- m i a t s tb. Midőn bevégezte s a halhatatlanokról csak úgy csörgött a viz ennyi veszedelem láttára, egy közülük nagy peczkesen odatart a felolvasóhoz: Uram, én az ön „microbe1-jaitól mit se félek, s hogy ezt bebizonyítsam iine lássa, s mielőtt a zavarba jött tudós megakadályozhatta volna, úgy ,.bekapta“ a szörnyű jószágokat, akárcsak Vegyikám Mitru a szi 1 vo riumot. S ezt nem ám a Borszem Jankóban vagy Bolond Istókban olvastam, hanem legtekintélyesebb szaklapunk: az „Orvosi Hetilapban11. Tudnék talán felhozni másnemű érveket is a bacteriumok kői nemző hatásában vetett túlságos hit ellen, de nekem nem az a czélom, hogy egy az orvostudományban jelenleg divatos elmélet ellen küzdjek, sőt nem is tartom magamat errehiva tottnak sem. Sőt készséggel el ismerem, hogy az eszközök, melyeknek segélyével a bacterológia felépült s épül, a kísérlet s észlelés a legjobbak, mint ezt Vérül ami Bacon a természettudományoki a néz.- már 300 évvel ezelőtt kimondotta. így nem kétlem, hogy ha az emberi gyarlóság, a hibás észleletek, vagy talán hiúság, tudományos viszketegség következtében bejutott hibák az idő folyamán kiküszöbültetnek, — sok érdé k e s, s ok kiváló fontosságú e r e d m é n y e k k el gazdagodik az orvostudomány, a bactero 1 ogia által.

Nem czáfolgatni avagy becsmérelni akarom én tehát ama kiváló tudósok működését, hisz ez idő szerint ez uj ágában az orvostudományoknak fáradoznak, kutatnak; de szólok azért mert egy, még a tudósok közt sem végleg meg állapodott tudományos nézetekre közegészség ügyi intézkedéseket elrendelni miniszternek vagy akár tör vény hozás utján, korainak, czélszerütlenek vélem. Ha a lépfenében elhullott állat húsát a fogyasztástól elvonni, azt szőröstől, bőröstől elásni rendeljük — az helyes, mert a lépfenét okozó bacilusok határozottan minden kétséget kizárólag ismervék; de a choleránál, hol bonczolás által is megállapíthatni biztosan a kórokat, minek olyan módot elrendelni erre a czélra. melynek alkalmazásával, mint tapasztaltuk, még a ..fő fő-' is felsül. Miután igy általában a járványokról, az azok elleni küzdelemről beszélünk, térjünk át az egészségi törvény illető paragrafusaira a 80—91-ikre. Ezek intézkednek járvány föllépi én a rögtöni bejelentésről, az óv- s gy ógyeljárásról, j ár v á n y-k ó rház ak r ó l, a járvány beteg elkülönítéséről, a járvány állását s terjedését kitüntető statistikai adatokról stb. stb. Mint e csak futólagos észrevételből is kitűnik, találunk ott mindenről körültekintő, szabatos s helyes intézkedéseket. S kákán csomót keresnénk, ha azokban valami hiányosságot, hibát keresnénk Annál is inkább, mivel feljebb a kifogásokat, ha általánosságban beszélve is, elmondottuk. A régi nótát ugyan a felül is elfújhatnám nagy részben, hogy mi haszna, ha olyan szép is, de csak a papíron van meg. Meg kell azonban engednem s ezt mint örvendetes tényt kell konstatálnom, hogy már a múlt 1886-iki cholerajárvány alatt jó sok lett valóban ki is víva a gyakorlatban e törvényből. S igy remélhetjük, hogy e részben a törvéhyhozok fáradsága nem veszett kárba. S ha a kivitelben találunk is hiányokat, úgy azt nem lehet a törvény talán hiányos intézkedéseinek, hanem inkább közigazgatásunknak felróni. így, mint jellemző példát hozom fel, hogy egyik városunkban, hol a hólyagos-himlő dühöngött 1886-ban, mint fájdalom az ország sok egyéb helyein is, á felállított jár vány - kór ház vezetését

egyik kerületi orvosra hízták. Holott ugyancsak városi kórházuk van, több orvossal kik semmiféle egészségügyi tisztet nem viselnek. Már most gyógyítsa a himlőbetegeket, s végezze ugyanezen időben a védhimlőol tást ugyanegy orvos! Még csoda, hogy nem a himlőkorházban ezt is! Nagyságos egészségügyi felügyelő ur, én az ilyen dolgokba beleszólnék! Egy másik városban a másodfő orvosra bízták cholera idején a járvány kórház vezetését, holott szintén vannak külön kórházi orvosaik. Ez ugyan megmenekült tőle olyforinán, hogy állásáról leköszönt. Sőt e részben még tovább megyek, s a törvényhatóságoknak megszivelésül ajánlom, hogy helyezkedjenek Tisza Kálmán álláspontjára, kit jólehet nem igen lehetett gyanúsítani valami különös érzékkel a közegészségügy iránt, mégis a főrendiházban 1886. évi ápril havában a t ö rv ény ha tó s á g o k r ó 1 szóló törvényja- vasl a t 80-ik szakaszának* tárgyalásakor a következőket mondá: „A főorvos s járási orvos nem arra van kinevezve, hogy a betegeket gyógyítsa, hanem hogy a közigazgatási admi- nistratiót vezesse. Ez a rendeltetése és czélja. A ki mást keres, ezen intézménynek rendeltetését és czélját nem is ni eri.“ No Uraim! ha ezt elfogadjátok, amint el kellene fogadnotok, úgy aligha szoritnátok járványos betegek gyógykezelésére tiszti orvosaitokat, sőt egyátalán oly helyzetbe igyekeznétek hozni őket, hogy még-magán praxisból is lemondva, egész odaadással csakis a közegészségi administrációval foglalkozzanak. Ha most ez nem történik, azon nincs mit csodálkozni hogy 300, legfeljebb 600 írtból a járásorvosnak, s 6^0—800 írtból a főorvosnak, megélni nem lehet. Ennél többet nem tudom hol kapnának valahol, a fővárost kivéve. S igy nagyon természetesnek találom, hogy a fő- smyt nem a hivatalos teendőkre, de a praxisra helyezik.

• E szakasz igy szól: pA törvényhatósági főorvost, a rendőrkapitányt, a számvevőket, a levéltárnokat, az árvaszéki nyilvántartókat s könyvvezetőket, a járási s kerületi orvosokat és a járási Írnokokat, nem különben a vármegyékben a segéd s kezdő személyzet tagjait a főispán élethosziglan nevezi ki.

Ezen fizetés megillethet egy Írnokot, ámbár ez is szűkén él ~ meg belőle, de orvosnak nevetségesen csekély, ámbár nálunk a 10 krajczáros orvosi vizsgálat s recipék hazájában, csodálkozni valót nem találok rajta. Megdicsértük a járványról szóló paragrafusait a törvénynek, megdicsérhetjük a kiadott szabályrendeletek közül az 1871-ikit a cholera tárgyában s az 1885-ik évben kibocsájtottat a trachoma | ügyében, ámbár fejem merem reátenni, hogy egyik a miniszteri műhelyben készült. Láttuk már, hogy egy egészségügyi jelentés megszerkesztésében épen 3 évig törik a fejüket. No de jön onnét ki rendelet eredeti is, még pedig sok s egy- némelyik aztán rendivüli nagy mérvben ,.prophilactius-!: 4. 898. 366 M. k. belügyminiszter. vTirTzTa.’ Körrendelet. Miután a legújabb consuli tudósítások szerint a cholera Málta, sőt Ithaka szigetén sem szűnt meg stb stb. szükségesnek találom elrendelni, hogy az onnét huzamosabb tartózkodás czéljá- ból érkező utasok még azon esetben is, ha utazás közben vesztegintézeti kezelést is állottak ki, megérkezésüktől számított 3 napig tartó szigorú orvosi megfigyelés alá vétessenek, ru- hanemüek megvizsgáltassanak, stb. stb. Emi ul' r.et a fin i Tx . Törvényhatóságok másolatban legkevesebb 1, 886. 323/886, sz. a. végzéses hátirattal „A bérül meghagyottak szoros teljesítése mellett1' megküldik valamennyi tiszti orvosnak az országban. Én Uram teremtőm, mit csináljunk most? Hogy süssem én azt ki, hogy az én kerületemből ki járt Ithaka szigetén ? Átjött a doktor Szilas-Balhás, meg Balhás-Szilas- ról is. Consiliumot tartottunk a miniszteri rendelet fölött. Mind hiába ! ,.Drótozzanak as szonyok." Heuréka. Mindhármunk arcza felragyog az örömtől. Az ablakhoz ugrani, azt felnyitni, pillanat müve volt.

Hé ide, ide ! „Hát atyafi, de igaz lelkedre beszélj, hol jártál, hol nem jár- tál ?■• „Becsületes zember vagyum én nagyságos zuram, nem járom semmi ruszba, csak drótozgatom, foltozgatom-*1 Nem arról van itt szó Janó, hanem tudod-e hol van Ithaka szigete, Odyseus hazája, hol most cholera pusztit? Jártál-e ott? „Nem járum én arra, kirem szépen, csak a Veszprém várme- gyiben.“ Mintha kő esett volna le lelkűnkről e határozott válasz után. Semmi kétség, ha csak drótos nem jár Máltába, Ithakába, emberfia ugyan innét nem megy, de onnét sem jő az én ke- rületembe. A Janó ruhaneműje vizsgálatát igy tehát mint szük- ségtelent elmulasztottuk, de megnyugtatásul mégis egy kis ska- tulya ung. ciner. adtunk neki, a minek látszólag megörült. S mig igy a legnagyobb atyai gonddal őriz bennünket magas kormányunk, hogy a földközi tenger szigeteiről cholerát be ne hur- czolják, addig Budapestről Dorosmára szépen el lehetett hozni a múlt 1886-iki járvány alatt A dolog igy történt. Újpest valamelyik téglagyárában verte a téglát az illető s megunta e dolgot, vagy már ott nem jól érezte magát, elég az hozzá, hogy vasútra ült s hazajött. Budapesten már nagyban gras- sált akkor a kolera. Albert-Irsán már határozottan roszszul lett, előfogta a hányás, a hasmenés, s nagyon természetesen tudomására jutott a dolog az állomáson levőknek. De vagy azért, mivel az il- lető csak Budapestről s nem Itháka szigetéről jött, vagy hogy a coma-bacilust nem találván meg „az ázsiai kolera jelenlétét" hivatalosan nem lehetett constatálni, Isten nevében hazaeresztették, hol másod vagy harmadnapra meg is halt; utána felesége, testvére s igy egy darabig naponkint valami 10—12 ember. Én készséggel megengedem annak a valószinűségét, hogy Do- rosmára később is bejuthatott volna a kolera ■— vagy bejutott volna a legnagyobb szigorral keresztülvitt óvintézkedések daczára is. De mint a nálunk szokásos intézkedésekre emliteni.

Helyén volna még a járványügyhöz tartozó járvány korházak, a nálunk dühöngő fertőző megbetegesedések elterjedése s pusztításáról, lakásrendszabályok, illetve az egészséges munkás-lakások, a falusi nép czélszerütlen építkezési modoráról, stbiről beszélni. De ez némileg eltérítene kitűzött czélunktól: a közegészségi törvénynek a gyakorlati élet megvilágítása melletti vizsgálatától. Másrészt sok olyanra akadnánk e dolgok közül, melyekről jelen viszonyaink közt értekezve,inkább akadémikus dissertatiót végeznénk. S végül nem érzem magam hivatva arra, hogy közegészségügyünk minden ágát ismertessem, birálgassam ; megelégszem azzal, hogy oly hiányokra mutassak reá, melyekre saját tapasztalatom után jöttem rá, melyeknek szükséges pótlását, az erre vonatkozó intézkedések kivihetőségét a gyakorlatban, lelkiismeretes megfontolás után lehetségesnek tartom. Ezek után végeztünk volna a-„törvény sarkalatos pontjaival." Á körorvosi intézménynyel, a kisdedek kényszer gyógykezelése s a jár vány ügy gyei. Most áttérek kis- sebb dolgokra, jólehet a maguk nemében, eléggé fontosak ezek. Először is térjünk át temetkezési rendszabályainkra.

Temetkezés. A temetkezés, temetők s hullák körüli eljárások a 109—123. §-aiban az 1876-iki évi törvénynek s az 1875, 1876-iki évben ki- bocsájtott miniszteri szabályrendeletek által részletesen s valóban helyes s kielégítő módon szabályoztatik. A 110. §-ban az egész országra elrendelt kötelező halott- kémlés s illetve a halottkémek intézménye a legutolsó faluban is népszerűkké váltak már, amennyiben egyátalán népszerű lehet a halottkém. Ezen intézkedés nem ellenkezett népűnk észjárásával, az általa szándékolt czél elérését, annak helyes voltát csakhamar belátták. Talán furcsának tűnik fel fenti kifejezésem, hogy a falukban népszeiű ember a halottkém, de ha látjuk „Pista kisbirót" vagy „Mihály bácsit a harangozót", kik leggyakrabban viselik a „hivatalt", mely tisztes nimbus veszi körül, s ők menynyire tudatában vannak ennek eljárásuk alkalmával, valóban, alig jelezhetnők találóbb kifejezéssel. Igaz ugyan, hogy országszerte még igen sok embernél „halálos nyavalya" szerepel a hálálok gyanánt, ami nem elégíti ki a szőrszál hasogató statisztikusokat, de Mihály bácsi szerint a legtöbb halott ebbe pusztul el; s nem lehet tagadni hogy neki is igaza van. Pedig ő érti a dolgát. Ott is van minden torban. Elmondja ott. Hej ! mikor boldogult János bácsi hazajött Polyákországból, 30 esztendeje múlt el kukoriczatöréskor, úgy bolondultak utána a lányok, menyecskék, végre is Sári nénit vette el, ki tavaly halt meg. De hamar ment utána a párja! Na de szerették is egymást, sohase hallotta felőlük az ember, hogy csak egy zok szót is vetettek vón’ egymásnak, pedig 30 esztendő szép idő. Hát igaz biz az János bátyám, — húzza meg azt a dórhót*

• Kis kancsó.

szól közbe a bánatos legöregebb fiú. Mihály bácsi iszik, aztán beszél tovább, hogy milyen szép halott, ritka ilyet látni stb. Pista kisbiró is érti a maga dolgát a másik faluban, igy aztán nem csoda, ha nagyra vannak hivatalukkal, a falu meg- ő velük. A temetkezés körüli eljárásban kifogásolni valót a praxis után csupán abban találok, hogy még orvostudor halottkémnek sem szabad 36 órán belül a temetkezést megengedni, s még inkább azt, hogy az orvostudor halottkémnek korlátlan joga van 60 óráig fen- tartani a hullát. Az első intézkedés a halottkémi utasítás I. részének 5- §-ban foglaltatik s 48 órára szabja az eltemetési határidőt közönségesen, 48 órán belől 36 óra után megengedi ugyan, „mi azonban a helyi hatóságnak haladéktalanul bejelentendő. Járványos dőket kivéve ez is a praxis. Én a hullának 48 óráig vagy akárcsak 36 órán túl való fentartását a mi éghajlatunk alatt a melegebb évszakban a köznépnél; ki hőn óhajtaná a mielőbbi eltemetést, midőn orvostudor halottkém konstatálja a halált, helytelennek vélem. Minden hulla közegészségügyi szempontból gyanús, akár ragályos bajban elhalt egyéné, akár nem; akár járvány idején történt a halálozás, akár járványmentes időben. Ha járványidőben, pl. kolera esetek felmerültével szükségesnek látjuk, hogy a temetkezés méntől hamarabb megtörténjék, szükségesnek kell azt máskor is igy találnunk. Értsük meg egymást. Nem azt akarom én, hogy törvénynyel vagy szabályrendeletileg kimondjuk, hogy minden be nem balzsamozott hulla 6 vagy 8 óra lefolyása alatt okvetlen eltemetendő mindenkor,'minden időben, de azt, hogy ne gátoljuk törvény vagy miniszteri szabáy rendelet által köznépünket abban, hogy meleg nyári időben, vagy munka idején előbb is el ne temethesse — ha akarja — a halottját. Minek strázsálja a büdösödő hullát a földmives két napig vagy másfélnapig akár nyár idején, midőn a feloszlás nálunk hihetetlen rövid idő alatt bekövetkezik, akár télen, midőn a legtöbb kény

télén beszorulni gyermekestől, pereputyostól az egyetlen szobába a halottal. Nem hiszem, hogy bárki is buzgóbb pártolója lenne az egyéni •szabadságnak nálam, s e kegyelettel szemben szívesen lemondok minden kényszerről. Újra ismétlem, hogy nem kényszer eszközök alkalmazását óhajtom. De igen is kívánatosnak tartom, hogy a fentebb megnevezett szabályrendelet akként módosíttatnék, hogy a 48 órai temetkezési határidő meghagyatván mint olyan, melyen túl csak bizonyos óvrendszabá1yok alkalmazása mellett tartható fenn a hulla, ezen belül is akár 6—8 óra lefolyta után is megengedtessék a temetkezés, ha a halál valóságos bekövetkezte az orvos-ha- lottkém által igazoltatik. Kirívóan viszás a 48 —36 órai temetkezési rendszabály keresztülvitele kivált a tanyákon. Sőt lehetetlen megtartani a törvényes időt. Megesik, hogy a hullát 4—5 órai távolságra kell szállítani kocsin, míg a temetőbe érnek. A családtagok kivált nyáron mielőbb sietnek a hullával a városba, nehogy a forró napon a hulla a szállítás alatt még gyorsabb feloszlásba menjen. Tegyük fel hogy a halálozás éjfélkor történt. 4 órakor utna* indulnak, d. e. 8 — 9 órára beérkeznek a halottkémhez, mit csináljon már most az illető halottkém- orvos. Megtagadja-e az eltemetést egész másnap déli 12 óráig, avagy harmadnap délelőttig. mint amely határidőt a törvény elrendel. Hagyja, hogy a hulla az u t c zá n a kocsin legyen még l1 2 napig, mert hullaház nem igen található a mi városainkban s az kérdés, hogy van-e valami rokona az illetőnek a városban, hol halottját leteheti. Vagy engedje meg az eltemetést még talán az nap délelőtt. Melyik a nagyobb egészségügyi hátrány? Ha ugyan a mielőbbi eltemetést hátrányosnak lehet nevezni egészségügyi szempontból. Én azt hiszem minden orvos a hullát szabályellenesen ugyan, de még az nap eltemethetné. Ezt téve, helyesen cselekednék is. Ilyen esetekben, hol a nép óhaja megfelel a közegészség követelményének, minek ezt gátolni.

S mintha a 48 óra sem lett volna elég, az említett utasítás 7. §-ában már engedélyezve van a 60 órai temetkezési idő. Mintha bizony a hullának a hűvös boncztermekben való eltartásáról volna szó. Én nagyon hiszem, hogy ily hosszú temetkezési idő bizonyos eshetőségek szemmel tartásával engedélyeztetett. Például : Tekintet lehetett arra, hogy egy kedves halotthoz, távollevő rokonok is megérkezhetnek stb. stb. Mind helyes dolog, ezentúl is fenntartandónak vélem, de a halottkémre nézve bizonyos, megszorítással. A körorvosi intézményről szólva felemlitém egy collega esetét, kit Torontál egy községében addig koplaltattak, mig le nem köszönt. Méltányos akarok lenni s „adiatur et altéra pars“ elvét követni. A szokatlan elbánásnak, szokatlan bánásmodor volt az előzménye. Magyar községben volt orvos, hanyag fizetők közt. Megunva az örökös ingyengyógykezelést; azt a módot eszelte ki, hogy ha valamelyik betege, ki nem fizetett meghalt; rögtön alkalmazta a 7-ik §-t. Ki nem szolgáltatta a halottvizsgálati bizonyítványt 60 óra ho szánt, ha csak a halott hozzátartozói le nem fizették a tartozást. Az egész falu felháborodott, s méltán az eljáráson. Mi lett a vége fennebb elmondám. Azt meg velem cselekedte meg egy szeretetre méltó col- legám, hqgy midőn mint újdonsült doctor med. univ. azon mezővárosban telepedtem le, melynek községi orvosa ő volt, az általam gyógykezeltek közül elhaltakat szintén 60 óráig fenntartotta, mint halottkém. így akarván ellensúlyozni a rivális collegát. Orvosi kamara, jöjjön el a te országod! Mivel a megtörténtek megtörténhetők, mint ennek igazságát Lanka Gusztáv egy egész beszélygyüjteménynyel illustrálta annak idején, jónak látnám a 7-ik §-át a halottkémi utasításnak akként módosítani, hogy 60 óra hoszant a hullát csak az illető hozzátartozói kívánságára lehessen fentartani, s csak a kellő dezinficiálással. Ha pedig tetszhalál gyanúja forogna fenn, mert ezt a kifogást is alkalmazhatná valamely halottkém, úgy joguk legyen a halott hozzátartozóinak, más hatósági orvoshoz, ha tetszik akár kettőhöz is folyamodniok, kik

nek egybehangzó véleménye alapján aztán a temetést elrendelhetni, a községi halottkém által kitűzött időn belül is. Ezen két hiány orvoslásával a 48—36 órai közönséges temetkezési idő mellett, rövidebb idő engedélyezésével, a hulla 60 óráig való fentartásának megszorításával; temetkezési eljárásunkban kifogásolni valót egészségügyi szempontból nem találok. S mint mindjárt elől is felemlitém, örömmel konstatálhatni, hogy a halottkémi intézmény országszerte népszerű fogadtatást talált, s immár gyökeret vert. Bár egyéb, a közegészségügyi törvény által behozott reformokra is ugyanezt lehetne mondani!

Bábaügy s kuruzslás. Az országos kiállítás alkalmával tartott első orvosi s közegészségügyi congressuson Tauffer tanár, mint előadó, értekezett a bábaügy állásáról s annak befolyásáról a gyermekhalandóságra. Az előadás, de még inkább az ezt követő vitatkozásban a fölszólalók főleg csak azt a themát variálták, vájjon okleveles avagy czé- dulás bábák is alkalmaztassanak? A gyermekágyi- s gyermekhalandóságot e szülésznők nagyobb vagy kisebb fokú kiképeztetésétől tevén függővé. Bizonyára nagy fontossággal bir e körülmény. De némileg meddőnek tartom e theina fölött a vitatkozást, mert igen természetes dolog, hogy mindaddig, mig kellő számú bábaképzö intézetünk nem lesz, okvetlen meg kell engedni a czédulás bábák segédkezését is a szüléseknél. Különben pedig a 76-iki XIV. tvczikk 50. §-ában van arra intézkedés, hogy hol okleveles s hol czédulás bábák practizáljanak. Ugyanis 75 kilométeren belül valamely bábaképzőintézet körül, csak is okleveles bábák működhetnek, ezen távolságon túl czédulás bábák is. Továbbá hogy oly községben, hol okleveles bába letelepedett, a czédulás gyakorlatától eltiltandó, ha csak 2 év lefolyása alatt rendes oklevelet nem szerez. Az 51. §. elrendeli továbbá hogy törvény hatósági szülésznővé csakis rendes oklevéllel biró választható meg. Községi szülésznői állomások betöltésénél pedig az ilyenek előny nyújtandó. A törvény határozottan jól körülírva rendelkezik. Hogy a congressuson mégis jónak látták ezt felhozni, okát abban vélem találni, hogy e részben is a közegészségi törvény csak a papíron van. Ennek oka ismét az, hogy a törvény rendelkezése korai, ha majd a kellő számú rendes okleveles bábánk meg lesz, akkor végre is lehet hajtani. Miután mi nem a jövő, de a jelennel foglalkozunk, térjünk át a mostani bábákra, s mint a czimben is összehoztuk a bába

ügyet a kuruzslással; a valósággal megegyezőleg ki mondhatjuk azt is, hogy nálunk a bábák egyúttal kuruzslók is. S ebben találom én a mostani bábaügy legfőbb hibáját. A kuruzslás mellett aztán ' kivált a községekben, még azon elszomorító jelenséggel is találkozunk, hogy megbizhatlanok, lelkiismeretlenek s részegesek. Hogy e hibák a kuruzslással együtt ösmeretesek lehetnek odafent is, bizonyítja az „Utasítás a bábák számára1- czimü 1879. évben kiadott 12, 521. sz. vallás és közoktatási ministeri rendelet, melynek 15. §-a igy hangzik; „A bábák hivatasáik gyakorlásában azon körön belől megmara dni kötelesek, melyben oktatást nyertek; orvos tanácsa és meghagyás nélkül belső és külső gyógyszereket s gyógyesz- közöket a bábának rendelni vagy alkalmazni nem szabad/ Továbbá: 16. §. A bábák józan, besületes életmódra s a közönség, az orvosok és bábatársaik irányában illedelmes magaviseletre kötelesek" Csak az a kár, hogy még nincs egy 17. §. is. mely aztán elrendelné azt, hogy mi történjék az olyan bábával, ki az előbbi két §-ban foglaltakat megszegi. Erre valóban igen nagy szükség volna. Mert én azon halvány phrasison kívül, mely a községi szülésznőről szólva — az egészségügyi törvény 147. §-ával 2-ik kikezdésében foglaltatik. ..Fegyelmi tekintetben irányában ugyanazon törvények alkalmazandók, melyek a községi tisztviselőkre nézve érvényese k", más intézkedést nem tudok. Ez pedig ismerve a mi közigazgatásunkat épen annyit ér, mint egy m e g s z ü nt cholera- járvány után felfedezett c o in a - b a c i 1 u s. E mellett, másnak hiányában kuruzsolhat. részegeskedhetik valamennyi bába addig, amíg csak akar. De nem úgy van az, vetné ellene valaki, van a kuruzsolás ellen törvény: hisz ott az 52. §, hogy orvosi gyakorlatra nem jogosított egyéneknek betegeket keresetképen gyógykezelni s díjazás mellett gyógyszereket rendelni tilos. Már pedig az — folytatná -- tökéletesen mindegy a törvény érteimé

ben, ki az illető orvosi gyakorlatra nem jogosított egyén, akár a borbély, akár a javasasszony vagy a bába követi el a kuruzslást, az 1879. év XL. tczikk IX fejezetének 91. §-a értelmében száz írtig terjedhető pénzbüntetéssel sújtható. Nem akarok annak vitatásába bocsátkozni, hogy egy községi szülésznő — tehát községi tisztviselő — ellen ily esetben csak bíráskodás s nem egyúttal közigazgatási utón vehető megtorlás, mert tulajdonképen a bábáknak — -mint olyannak — közigazgatási utón senki sem parancsol. Azon expectoratio ugyanis, melyet a fentem- litett számú miniszteri rendelet, 1 §-ában találhatunk, hogy a városi, illetve járási s közegészségi hatóságoknak vannak alárendelve, nagyon homályos valami. Az a hatóság a bába működését, mint nem szakértő, nem bírálhatja, sőt nem is ismerheti, a bábáknak közvetlen a k özs ó- gi, illetve hatósági orvosok alá kellene rendelve lenniük. De erről később. Most egyenlőre nyugodjunk bele abba, hogy kuruzslásért a járásbiró elébe czitálhatjuk a bábát megbüntetés végett. Lássunk egy ily tárgyalást; Dr. Betegkereső Dávid felperes községi orvos pere, Pálinkás Zsuzsa községi szülésznő ellen. Dr. Betegkereső — szikár hering termetű — előadja, hogy Szögi Mihály házánál, hol Pálinkás Zsuzsa Szögi Mihályné szülésénél segédkezett s azt a gyermekágyban ápolta, a gazdát valami titkos baj ellen gyógyítandó copaiva balzsamos-pálinkával kuruzsolta, kéri a 92. §, alapján elmarasztalni. Pálinkás Zsuzsa — lehet vagy 3 és y2 mázsás — védőimül felhozza, hogy ő csupán szívességből ajánlta Szögi Mihálynak a co- paivás-pálinkát s tulajdonképen nem is a házigazdát gyógykezelte, de annak nejét a gyermekágyban kötelességszerint ápolni járt a házhoz. Végül, hogy csak ez utóbbi működésért, a szülésnéli segéd- kezést is beleértve fogadta el a 3 frtot, mivel Szögi Mihály megkínálta. Biró a tanukat kihallgatván, miután a tárgyalás folyamán felperes azon állítást — hogy Pálinkás Zsuzsa keresetképen s díjazás mellett gyógykezelte volna Szögi Mihályt, bebizonyítva nem látja — alperest felmenti. Az indokokban felhozta.

hogy az 52. §. szerint kuruzsolást csak az követ el, ki keresetképen s dijjazás mellett rendel gyógyszereket. Igaz ugyan, hogy Pálinkás Zsuzsa keresetképen járt Szögi Mihályékhoz, de azt tenni kötelességében állt, mint községi szülésznőnek, minden gyermekágyashoz. Noha Szögi Mihálynak gyógyszert is rendelt, mindazonáltal azért csak úgy volna büntetendő, ha vádolt s a tanuk vallomásaiból, valamint felperes előadásából azt be lehetne bizo- nyitani, hogy azért díjazást fogadott el. Az általa elfogadott 3 frt azonban őt, mint szülésznőt, a születésnél! segédkezésért s a gyermekágyi ápolásért jogosan megillette. Végül sem a copaiva-balzsam. sem a pálinka, sem -külön- véve, sem összevegyitve mérges szernek nem tekinthető Sapiense sat est. S valóban nem doktornak, hanem fogas fiskálisnak kell annak lenni, ki rá bírná bizonyítani valamelyik bábára a kuruzsolást. Ki mondhatja azt. hogy ő kuruzsolni jár valamelyik házhoz, — kivált a mi népünk közt. Eljár a terhes-asszonyhoz, mert a parasztasz- szony ilyen állapotban finyásabb a legelőkelőbb delnőnél, ha csak van egy kis módja; s alig várja a bábát, hogy ez még szülése előtt naponkint megkenegesse a hasát, a fejét meg tele hazudozza jövendő szülése körülményeiről. Fiú lesz avagy leány, foggal fog-e születni, avagy anélkül, fejjel fog-e k í j ön n i, vagy far ral szü letik m eg; nincs-e rontásban. s ha igen, mi módon mulasszák el; s a többi ostoba babona a gyermeknek az anyaméhben leendő kicserélésétől — egész a táltos születéséig mind szóba jön. — s ezen a bába mind tud segíteni, Oraculum, felsőbb lény ilyenkor a bába, ki aztán ki is tudja használni helyzete előnyét, amint meg is látszik az éléskamrán, meg a pálinka-kontón a zsidónál. Nincs az a család, bármi kuruzslásért jelenti is fel az orvos a bábát, a mely ellene vallana a bírónál. S nem is hallottam soha, de s°ha, hogy bába valaha kuruzslásért elítéltetett volna. De nem is tanácslom a collegáknak, hogy ilyesmiért feljelentsék bábáikat. Az első okot már megmondtam t. i. úgy sem érneku^^feTé^semmit, a másik az, hogy az ilyen pálinkás fiaskó tudatában, vajmi szemtelen lesz. gének

GO — Ami humánus biráink végül még ott is, hol csakugyan sikerül is bebizonyítani az elkövetett kuruzslást — még ott sem büntetnek. Megesik szivük a szegény siró asszonyon bőgnek ilyenkor rendesen — a sok gyermekű anyán — 8—9-nél nem adják alább a biró előtt — kit szűk körülményei, az anyagi gondok vittek e csekély félrelépésre. Hisz egyébnek alig is nevezhető, ő is csak tanult, ért valamit az orvos-tudományhoz, (?) Puszta kenyéririgység az orvos részéről az egész.. Ilyen gondolatmenet mellett aztán lágy atyai hangú megfeddésre redukálódik a 92. §. 100 frtja. Hála könnyek ragyognak az ártatlan áldozat szemében, túláradó érzelmeinek gátot nem bírva vetni. A nemes humánus gondolkozást! bíróhoz rohan s kezet csókol, — majd magához térve a nagyságos urra szór ezer s ezer áldást s jó kivánatok közt kitámolyog a tárgyalási teremből, melynek előszobájában végre a kosárkából előhúzott gugyis üveg — noha ez nem tartozik az előirt eszközök közé — tartalmának egy része hozza teljesen magához. Bent maradt orvos úrhoz négyszemközt intéz pár szót a járásbiró ur, melynek veleje az hogy „hagyja élni a szegény ördögöt." Utóvégre is az a pár krajczár, mit az élhetetlen néhanapján kuruzslásával megkeres, nem érdemes arra, hogy ö, ki annyira el van más fontosabb ügyekkel foglalva, ezzel törődjék, s a jövőre nézve utóvégre is kénytelen lenne ilyen panaszokat figyelmen kívül hagyni. Azért inkább szives megfigyelésül — az általa különben igen tisztelt doktor urnák — ezt ajánlja. Hazatérve mind kelten, az orvos lecsüggesztett fővel fogadja meg, hogy ő ezentúl, ha felfordul a világ, sem bánja; a bába meg a bús doktor helyett „praktizál." Csak egy vigasztaló van a dologban, hanem ez a legkeservesebb vigasz, ami csak lehet, s ez az, hogy e’nyomorult viszony az egész országban, a fővárosban úgy mint a vidéken általános. ( Alig van nap, melyen a fővárosi lapok hirdetései között ne akadnék bizonyos titoktartó úrnők rovataira; kik szülési esetekben segélyöket, felszerelt lakásokat, s mint a sir, mély hallgatásukat, ne ajánlják az érdeklődők figyelmébe. Orvosnak, akár a legtudósabbnak sem szabad, nem csak

szülkorodát, de bármely koródát, vagy betegápolási czélokra, berendezett intézetet megnyitni, hatósági engedély nélkül. Az igen tisztelt bába-hölgyeknek, ez úgy látszik szabad. Sőt más is szabad! Újra ismétlem, én bábaügyünk főszerencsétlenségének a kuruzs- lást tartom. S e részben véleményem, hogy ez mindaddig meg nem fog szűnni — sem a többi hiányok ; — még a mai állapot, hol tulajdonképen a bábák senkinek alárendelve nincsenek — meg nem szűnik. Itt szigorú rendszabályok kellenek s ezen rendszabályok végrehajtói csakis, s egyedül csakis a hatósági orvosok legyenek. Orvos tudhatja megbírálni csak a bába működését, az ismerheti föl ennek lelkiismeretes vagy lelkiismeretlen voltát. Minden bába, akár van a községnél, vagy törvényhatóságnál alkalmazva, akár csak magán praxist folytat, akár rendes, oklevélhű biró, akár czédulás, az illető járási vagy kerületi orvosok felügyelete alatt álljon. Ezeknél nyilvántartva legyen, létszámuk, lakásuk, hol bá rmikor megjelenni, eszközeiket megvizsgálni; — a netán lakásaikon tartott szü 1 k o r o dák a t beszüntetni — joguk legyen. Sőt ezt még mind nem tartom elégségesnek. Hanem a hatósági orvosnak joga legyen akuruzslással foglalkozó, hanyag, piszkos, vagy lelkiismeretlen szülésznő működését beszüntetni, illetőleg állásától felfüggeszteni. Nagyon természetes, hogy a bíróság feladata lenne legvégül megállapítani, hogy adott concrét esetben hosszabb vagy rövidebb időre kapjon-e silentiumot az illető, vagy egész életére. De ha a bíróság — mint most is — az illetőt felmenti ? Épen ezért hoztam fel a szigorú rendszabályokat, hogy azok által gondoskodva legyen, ha csak a legcsekélyebb kuruzslás is bebizonyit- tatnék, hogy a bírónak más választása ne lehessen, mint hosszabb vagy rövidebb időre szóló silentium kimondása. Az orvosi tekintélynek a bábákkal szembeni megőrzése, mely már 0-ra sűlyedt, nemkülönben a bábák működésének a gyermekhalandóság, de főleg a gyermekágyasok halálozásának csökkentéire én jobb módot egyátalán képzelni sem tudok, mint azt hogy

minden bába mihelyt kötelességét bármi módon elmulasztja, hanyaggá válik, avagy részegeskedik, kuruzsol, az illető hatóság által, állásától felfüggesztéssék, illetve működése beszüntettessék, s végérvényes ítélet hozatalára ügye a bűnvádi bíróságoknak átadassák. Minden más utasítás: pót cursusok, vándor bába tanítók stb. legalább az én tapasztalatim s véleményem szerint eredménytelenek lesznek. Férfiakat is nehéz ellenőrzeni, de még inkább nőket, s kivált olyan nőket, hol mint nálunk — a bevett társadalmi balfogalmak miatt — inkább gyanús előéletű, de bizonyára laza erkölcsű nők azok nagyrészint, kik a bábaságot életpályául választják. Tisztelet a kivételeknek! Ezek csak úgy fogják kötelmeiket lelkiismeretesen teljesíteni, ha tudják, hogy ballépéseikért rögtön lakóinak állásuk elvesztésével, s ezt ugyanazon tisztviselő teheti meg minden hosszasabb teketória nélkül, ki mulasztásaikat felismerni képes, s ki előtt hazug érvekkel hiába harczolnak. S ezen szigorú felügyeletet keresztül vive, nálunk sem fog meghalni évenkint csupán a gyermekágyi lázban 5100—5200 nő. A törvény 146. §-a, mely elrendeli, hogy minden község mely 1500 lakossal bir, szülésznőt tartson— igen helyes intézkedés. De ennek keresztülvitelével a törvényhatósági bábákat, mint tökéletesen feleslegeseket, én beszüntetném. Ha községi s körorvosok mellett a járásorvosi intézményt sokan feleslegeseknek vélik, még inkább áll ez a járási s városi bábákra nézve. A törvényhatósági, tehát járási s kerületi s főorvosoknak vannak hivatalos teendőik; s ha a járási orvoséi a sok előirt közül a sorozásra, orvosrendőri vizsgálatok s orvos törvényszéki bonczolásokra szorítkozik, sőt ezek közül a sorozást is többnyire a főorvosok teljesitik; mégis általában mondhatni, hogy mintegy összekötő lánczszem a községi s a tiszti főorvos közt. De mi hatósági működése van a törvényhatósági bábáknak, s egyátalan minő hivatalos teendő lehet az, melynél a törvényhatóság az ő működésűket igénybe veheti? Talán a szegény szülőnőknéli ingyen segédkezés? Hisz ezt végzi a községi szülésznő. Bíróságaink, azt hiszem esetleges alkalmakkor, nem a szülész-

nőt, de a förvényszéki orvost kérdik meg, szülés, vagy terhesség vagy magzatelhajtás körül előforduló bűnvádi perekben. Miért fizetik őket tehát a törvényhatóságok? Ha régente, a községi szülésznői intézmény fennállása előtt törvényhatósági bábák működtek, ennek volt sok helyen a vidéken helyes értelme, ott t. i. hol más bábák egyátalán nem voltak. De mi szükség erre most, midőn községi szülésznők vannak? De, vetné ellene valaki, nem minden községben van még községi szülésznő. No ezeken a községeken egyátalán nincsen segítve a törvényhatósági szülésznőkkel, mivel ezek nem az illető községekben, hanem a járás központján laknak, hol pedig már mai napság — lévén az az többnyire kisebb nagyobb mezőváros — van községi-, sőt magán praxist folytató bába is. A törvényhatósági joggal felruházott, vagy rendezett tanácsú városokban szintén nem értem, nem tudom, a hivatalos teendőjét a bábáknak. Itt mégis egyet, t. i. a szegényeknek nyújtandó ingyen segédkezést consedálom, noha az ilyenekre nézve sokkal helyesebb intézkedésnek tartom, — amint valóban nagyrészben történik is — hogy a kórházakba, vagy az esetleges szülőintézetekbe vétetnek fel. A törvényhatósági bábák intézménye mai napság tökéletesen felesleges, ez eltörlendő. Ezekben ismertetvén a bábaügy mai állását, s véleményemet a hiányok javítására, térjünk át a kuruzslásra. Ha az elején akarnók kezdeni, tisztába kellene jönnünk azzal, vájjon egyátalán czélszerü-e a kuruzslás megszüntetését czélzó törvényeket hozni, vagy hagyassék-e az minden egyesnek belátására s szabad rendelkezésére, hogy tudományosan képzett orvossal gyógy itassa e magát, avagy Scháck e r- k i v o n a t, Máiji a-G zell i cseppek — s javasasszonynyal? Sokaknak talán különösnek fog látszani ilyen kérdés felvetése s épen egy orvostól, ki csak az imént is bábák kuruzslásának meggátlására a legszigorúbb rendszabályok alkalmazását óhajtaná. Igyekezni fogok a dolgot s illetve szerény nézetemet e tárgyban meg világosiInni A jogtudókra bízom, mivel nem tartom illetékesnek magamat először is annak eldöntésére, vájjon jogi szempontból helyes-e az egyén jogainak olyszerü korlátozása, hogy .csakis egy bizonyos ki

váltságokkal felruházott testület tagjainak tanácsával s gyógykezelésével élhet megbetegedése esetén; avagy minden korlátozás nélkül saját elhatározását, hajlamát követve, gyógyitassa magát azzal, kihez vagy miben neki legtöbb bizodalma van. Még erre határozott választ kapunk, addig vizsgáljuk meg saját viszonyainkat. Már fentebb czitáltam a kuruzslás meghatározását magába foglaló pontját egészségügyi törvényünknek, nemkülönben a 92-ik §-át a büntető törvénykönyv IX. fejezetének, s ebből látjuk, hogy törvényeink szerint a kuruzslás tiltva s büntetve van. De azt is látjuk, hogy a bábákra vajmi nehéz a kuruzslást reá bizonyítani s igy igen bajos megbüntetni. De menjünk tovább. Büntetve lesz-e nálunk akár gyógyszerész, a k á r k e r e s ke d ő, ki „Él etessen tiát“, „Egri vizet", „Köszvény vászna t“, „S ch acker kivonató t“, „B r a n t- féle labdacsokat" stb. stb. gyógy és csodaszert elad? Már hogy lenne büntetve, miféle absurdum volna az, hallom mindenfelől, hisz ezek tulajdonképen magukban véve nem mérgesek, nem ártalmasok az egészségre? Hát ha nem ártalmasok, s ez okbői nem büntetendők, úgy, mi jogon büntethető Fúrús Vera, ki a betegre reá imádkozik, vagy V áss Sára, kiutifüvet köt a fájós lábra, vagy fagygyus ruhát tesz a köhögős mellére. Mert engedelmet kérek az útifű, vagy a fagygyus ruha talán csak kevésbé ártalmas valami, mint egy skatulya „Brandt-féle labdacs? És mégis, ha Vass Sára, ha a fagygyus ruha alkalmazása reá bizonyodik, törvényeink értelmében meg lesz büntetve, mig Salamon szomszéd, ki ugyancsak a Sára néni betegének adott el egy üveg „Élet-essencziát“, — nem. Én nem vagyok jogász, igy tehát meg nem bírálhatom, hogy ez jogos-e vagy nem. De velem együtt minden józanul gondolkodó azt fogja mondani gy ez nem igazságos. Ha mi egyszer már arra határoztuk el magunkat, hogy Magyarországon nem szabad kuruzsolni, s csak tudományosan képzett orvosnak legyen joga betegeket gyógyítani; akkor sem a kereskedőnek, sem gyógyszerésznek, sem javasasz- szonynak gyógyszert eladni, vagy a maga fejétől alkalmazni nem volna szabad!

Hogy ez most mégis megtörténik, daczára a törvénynek, nézetem szerint nem a törvény hiányos körülírása, vagy nem eléggé szabatos volta az ok. Hanem az ok magának a kuruzslásnak sajátságos voltában keresendő, mely nem fog megszűnni sohasem, bármily szigorú törvényeket is hozzanak ellene. A szigorú törvények eredménye legfeljebb az lenne, hogy kevésbé nyíltan, vagy egész titokban űzetnék a kuruzslás. Semmire sem illik jobban, mint a kuruzslásra a régi mondás: „Mundus vult decipi“ s bizony nincs itt egyéb választás, mint ráhagyni „ergo decipiatur.“ Azt hiszem a jogászok is ilyenformán felelnének feltett kérdésünkre. Lehetetlen ne mosolyogni, avagy boszankodni már kinek- kinek az ő vérmérséklete szerint a mai viszonyokon. Elég szigorú törvények intézkedése mellett egyik mégis ku- ruzsolhat, a másik nem; s hogy teljessé tegyem a mai állapotok vázlatát, felemlítem, hogy a halasi lelkész, a dóczi barát belügyminiszteri éngedélylyel, gyógyíthattak hómeópathice. Egyik paragrafusa a törvénynek elrendeli, hogy csakis magyarországi egyetemen nyert orvosi oklevél alapján gyógykezelhet valaki, még a „nostrificálás“ is szigorú megszorítás alá van vetve, másrészről a kegyelmes ur orvosi praxist engedélyez olyanoknak, kik megengedem igen derék, jellemes férfiak lehetnek, de végtére is talán az orvosi tudomány még sem olyan harangöntés féle, melyhez a hajdú is é r t h e t. Minden félreértés elkerülése végett sietek hozzátenni, hogy én a világért sem a hoe- meopathia ellen akarok kardoskodni, ha valamely orvos-tudor ilyenformán látja jobbnak zöldágra vergődni, az az ö lelkiismerete dolga. De hogy mi alapon engedhet miniszter a mi törvényeink mellett szabad orvosi-praxist nem orvosnak, akár hoemeopathice is, olyanoknak, kik az orvosi egyetemnek szinét sem látták, azt nem értem. Ha az igazságügyi miniszterek közül valamelyik vállalkozott volna arra, hogy egy református papot vagy franciscanusbarátot az ügyvédség gyakorlásával felruházzon, azt hiszem beletört volna a bicskája a heves ellenzés miatt, melyet az ügyvédi kar bizonyára országszerte támaszt. be hát az orvosok, azok jámbor emberek. Emlék

szem, hogy egyik-másik orvosi lap az időben, mikor az engedély megadatott, bátorkodott roszalását némiképen ovatos hangon kifejezni. de más baj nem történt. Igaz szegény dóczi-barát - ugyan meghalt, pedig Dig. Jnf. is ivott már aleopathicus dózisban végnapjaiban ; az illető halasi papról pedig nem tudom, hogy életben van-e, avagy még mindig foglalkozik az emberiség testi jóvoltával is, nem csupán lelkiüdvösségével. De nem veszett ki a magjok. A rudnai pap országhirű. Gyógyit mindenféleképen amint jónak látja. Egyik azt mondja ingyen, tehát nem keresetképen ; a másik szerint csak a patyikus tudná azt megmondani a papi- reczept ékről. Pletykál ez a rósz világ mindig, még maguk ezek a kenyéririgy orvosok is, nem tudván felemelkedni a főtisztelendő úr humánus gondolkozás módjáig. (?) Csak az a szerencse az emberiségre, hogy hiába epeszti őket a sárga irigység, mert a főt. úr áldásdús működését be nem szüntethetik. Mindezeket most már tudva, kérdés, mi a jobb a mi kuruzs- lás elleni törvényeink, mi mellett csak a Sára néni üti meg a bokáját, más mindenki csinálhat amit akar, avagy az angolországi gyakorlat, hol nincs semmi törvény a kuruzslás ellen, s még sincs több kuruzsló, mint nálunk. Én nem bánom, ha az angolországi gyakorlat mellett foglalnánk is állást, jólehet a mi köznépünket még nem tartom eléggé érettnek arra, hogy ő saját esze után képes legyen eldönteni azt, mi reá nézve e részben a jobb, de ismerve a tényleges viszonyokat, tökéletesen mindegynek tartom, akár van a kuruzslás ellen törvény, akár nincs, reám nézve s minden orvosra, egyre megy, akár a javasasszonyhoz megy az illető földmives akár papjához gyógykezeltetés végett, ha azt nem lehet elérni, hogy csakis az orvoshoz menjen. De ha a kuruzslók elleni harczról lemondva, az angol példa követésére szánom is el magam, mégis azon alázatos kérelmet bátorkodnám felterjeszteni kegyelmes uram Tisza Kálmánhoz, illetve utódjához a belügyminiszteri székben, hogy végig következetesek maradjunk az angolok e részbeni eljárásához. Ha meg is tűrjük hogy gyógykezeljenek azon érdemes nem orvos férfiak

kik erre hivatást (?) éreznek magukban, de ne jogosítsuk fel •őket erre. A tudori-kalap osztogatását, hagyjuk meg a tudományos egyetemeknek a mi derék orvostanárainknak, kik bizonyára nem fogják megtagadni ezt a lelkész uraktól sem, ha t. i. végig hallgatják a rendes ideig tartó tanfolyamot s leteszik sikerrel -a szabály szerű rigorosumokat. Ha azután valaki úgy tapasztalná, hogy a kuruzslók által diétáit kúra, az általuk alkalmazott szerek egészségében megrontották, van királyi ügyész s bűnfenyitő törvényszék, mely az illető hono- i hiúmról gondoskodni fog a kuruzsló részére. Ami kárt pedig, talán gyógyithatlant, az illető egészségében szenvedett, azért vigaszt találhat saját ostobaságában. Ha valaki a most elmondottakat nem bírná összeegyeztetni azon szigorú rendszabályokkal, melyeket a bábák kuruzslásának weggátlására javasoltam, legyen szabad figyelmeztetnem az illetőt azon viszonyok különbségére, melyek közt a bába s melyek közt egy nem bába kuruzsolhat vagy kuruzsol. A kuruzslásnak legjobb ellenszere bizonyos fokú műveltség s értelmi állapot. Egy józan eszű ember sem fog a kuruzslóhoz, hanem az orvoshoz menni ha baja van, mert tudja, hogy az egyik az orvosi pályára kiképezve s gyakorlatra feljogosítva, csak szigorú vizsgálat után van. Végül a kuruzslónak nem oly könnyű űrügyet találni, hogy vele találkozva állítólagos tudományát fitogtathassa, vagy öt erről meggyőzze. A bábánál másképen áll a dolog. Ott a szerencsés szül.és, az ügyes vezetésnek, az ő tudományának tudat i k be. Ilyen szemmel nézik a legmagasabb körökben is. Tudok esetet, hogy egy fiatal grófné, csak azért utazott el Ischlbe, mivel azon bába ki eddigi szüléseinél segédkezett, ott volt kénytelen az időben tartózkodni egyik főherczegné kedvéért, ki szintén lebetegedését várta. Megtette a hosszú utat oly kényes ál- ^aP°tban — s nem sajnálta a tetemes költséget sem, mibe útja, ott tartózkodása szüléséig s gyermekágybóli fölüdüléseig került. Pedig hát annak a híres bábának épen úgy nem áll jogában mmt a kutyabagosinak, hogy a szülőnőn csak a legcsekélyebb műtétet is végezze, ha baj van. Erre csak orvos van hivatva s csak is •innak szabad végezni. S ime, mily bizalom mégis a bábái tudó-

mány iránt, még a magas körökben is! Tessék már most megítélni vájjon az a tanulatlan, habár józan eszü földmives, ha más ku- ruzslóra nem is ad semmit, nem fog e hallgatni a hábára, ha ugyan ez kuruzsolni akar, vagy az első ajánlkozást, ha mindjárt nem is fogadja el, nincs-e a szülésznőnek elég alkalma a házhoz járni, s ott tudós mivoltát minduntalan kiemelni. S csoda-e ha ily körülmények közt végre is lépre megy. S valóban tény az, hogy minden kuruzslóné egyúttal kuruzsló-bába is. A bábaoktatás azonban nem azért történik, hogy a bábáskodás mellett kuruzslók váljanak belőlök, hanem hogy a szükséges legnagyobb fokú tisztaságot a szülés alkalmával, a gyermekágy tartama alatt, keresztül vigyék, nehogy fertőzés áldozata legyen a szülőnő, a netáni rendellenes medenczéket, fekvéseket idejekorán felismerve az orvosi segély szükséges voltára a környezet figyelmeztessék stb. stb. Mindezek igen fontos körülmények a mi nagy gyermekágyi halandóságunkra nézve. De csak úgy kivihetők, ha a legszigorúbb függésbe hozatnak a bábák a hatósági orvosoktól s erre czélzottak egyúttal azon rendszabályok is, melyeket a bábák kuruzslásai ellen javasoltam. S ha végre a bába-kuruzslás meglesz szüntetve népünk közt, a javasasszony cultussa is elhomályosodik. S az „utifű“ kipusztul a kuruzsolás pharmakopiájából, hogy helyét elfoglalja egyelőre az „Egri viz“ ugyan, de innét már csak egy lépés kell az orvosi recipén felirt orvosságig.

Szegényügy. Közegészségi törvényünk erről nem intézkedik, sőt nem tudok másféle törvényt sem, mely intézkednék a szegényügyről. Helyi hatóságaink azonban, kivált a városokban, már régóta különféle utak s módokon igyekeztek és igyekeznek szegényeiken segíteni, sőt községeink is. így országszerte minden községi sőt hatósági orvos egyúttal szegény orvos is, itt mindjárt felemlítem, hogy oly városokban, melyek erre anyagi helyzetöknél fogva képesek, de különösen a fővárosban kívánatosnak tartanám, ha a szegények gyógykezelése, külön e czélra kirendelt orvosok által történnék, úgy hogy a hatósági orvosok csak a szorosabb értelemben vett egészségügyi teendőkkel foglalkozzanak. Ezen intézkedésen kívül, mondhatni minden városban kivétel nélkül, találunk árva házakat árva gyermekek részére, aggápol- dákat; a községekben külön szegény alapot, melyből az elszegé- nyedet családok időnként segélyt nyernek, avagy csak rendkívüli alkalmakkor használtatik fel, mint például vagyon és rokon nélkül elhaltak, talált hullák temetkezési költségeire stb. Kívánatos volna azonban egy lehetőleg egyöntetű, noha az egyes vidékek viszonyaihoz alkalmazkodó szervezés. Előre kijelentem, hogy a nagy városokat tekintet nélkül hagyom, mert ezeknél a mi viszonyaink közt eléggé meglehetünk elégedve a mostani usussal. . Itt csupán a lelenczházak felállítását, ha csak a fővárosban is, szeretném keresztülvive látni. Közkorházaink ugyanis mindig nyitva vannak bármely szegény előtt is, bármi megbetegedésben, sőt szülőházak is egyúttal; mint fentebb is emlitém árvaházak, aggápoldák sőt gyermekmen- helyekkel is találkozunk oly számban, hogy a szükségletnek meglehetősen megfelelnek. Természetésen nálunk nincsenek is oly nyomasztó szegényügyi viszonyok, mint a nyugati ^Hjzet^knél kivált pedig Angliában.

Nagyobb városaink intelligens gondolkozása közönsége továbbá a szükségletekhez képest fog tudni s akar is alkalmat és módot keresni szegényügye orvoslására, de a községek közül, talán nem mindegyikre mondhatjuk ugyan azt. Éppen ezért én csak a községekben szeretném szervezve látni a szegényügyet, de itt is inkább a községekre bíznám — mint a. kik viszonyaikat, segély forrásaikat, azok legczélszerübb felhasználási módját legjobban tudhatják, s nem állami kezelést óhajtok csak bizonyos felügyeletet a törvényhatóság, s az állam részéről: Ezek előre bocsátásával — ámbár megvallom csak Fodortanár leírása után ismerem* én — az angol Workhouse intézményt találnám 1 e g c z é 1 s zer üb b ne k a mi községeink részére, természetesen a kellő módosítással viszonyainkhoz. Ezen meggyőződésre vezetett engem azon körülmény, hogy legalább alföldi községeink nagyrészben már is találunk úgynevezett községi kórházakat, melyek tényleg inkább elagottak, nyomorékok menyhelyei. Az ily helyeken bizonyos szervezéssel nagyon könnyen el lehetne érni azt a czélt mit a W o r k h o u s e v al. Az épület mi a legnagyobb költséget okozná megvan, legfeljebb átalakítások esetleg toldások volnának szükségesek : hogy külön szobában legyenek elhelyezve a betegek — külön az egészségesek, külön a férfiak, külön a nők — s külön a gyermekek. Felvételt találnának abban kitett elhagyott csecsemők, elhalt vagy talán börtönben lévő szülők kiskorú gyermekei, kik minden rokon, gyámol nélkül maradtak; elagott, vagyontalan férfiak s nők, a nyomorékok, vakok, bárgyúk hülyék s a nem közveszélyes őrültek. A közvetlen felügyeletet gyakorolná, ily ’menhelyen egy szegény szintén a községbeli származású gyermektelen házaspár, kik egy szobából álló külön lakást s a közös konyháról ingyen kosztok kapnának, s egyúttal a főzést, mosást, takarítást, egyszóval a háztartást, a bentlakók segélyével végeznék. A közvetett felügyeletet, az ily menhely gazdasági ügyeinek vezetését, szükségleteiről! gondoskodást, pedig az gyakorolná díjtalanul a községi elöljáróság tagjai, vagy a községi tekintélyesebb

• Fodor közegészségügy Angolhonban.

egyének közül, ki erre kedvet, hajlamot érezve a községi képviselő testület által megválasztatik. Talán legtöbb helyen végezné ezt a községi közgyám, vagy a községi biró, lehet hogy a lelkész vagy az orvos is kedvet nyerne a humanitás terén ekként működni vagy a k ö z- ségben lakó föld birtokos, valamelyik értelmesebb tekintélyesebb tagja a közs é gi k é p vis e 1 ő te s t üle tn ek, Én a személyre nézve határozott intézkedést nem tennék, mert egyik községben a felsoroltak egyike, másikban ismét talán másika lesz a menhely vezetésére a legalkalmasabb egyén. A községi orvoson kívül kinek hivatásszerű kötelessége lenne a menhelyet naponként meglátogatni, a netáni betegek gyógykezelése, a kellő szellőzés, a főzés ellenőrzése végett; joga légyen továbbá be-benézni a tisztelendő vagy a tiszteletes urnák is, a képviselőtestület tagjainak, a főszolgabíró vagy járásorvos is alkalmilag betérne — egyszóval arra kellene törekedni, hogy az intézmény iránt a községben mentői nagyobb érdeklődés legyen felkeltve, s az ellenőrzés minden erre hivatott egyén által megtörténhessék Szép szép dolog, de sokba kerül? Meglehet. De igen valószínűnek tartom, hogy lehet a kellő jóakarat s hivatásszerű buzgalom mellett, utat s módokat találni, hogy a bentlakók eltartása, ruházatának költségei, a lehető minimumra reducáltassanak. Bátor leszek e részben is előadni nézetem. Már csak az okból is, hogy a lustaság az unalom által meg ne lepessenek, s ennek következtében más roszban fejőket ne törhessék, kihágásokat el ne kövessenek; — főelvnek kimondanám, hogy ily menhelyekben minden egyes, ki csak valamely tagját mozgatni bírja, — természetesen a betegeket kivéve — dolgozni köteles. Ugyan mit lehet dolgoztatni az ily aggok, nyomorékok, kiskorú gyermekekkel? Sok mindent! Lehet dolgoztatni először is, az illető vidéken netán dívóháziipart melybe már begyakorolva voltak az előtt is, ilyen lehet a szalmafonás, más helyütt a gyékényfonás, ezeket még a vakok is végezhetik, nemkülönben a harisnyakötést. Más vi

dékeken a kosárkötés, durvább, csinosabb szerkezetű kocsikasok szerkesztésébe gyakorlottabbak s értékesíthetik jobban. Egész Tisza mentén köthetik a halászhálókat s el is adhatják jó áron. Talán durva zsákvászon szövése s zsákok varrása is megkísérthető. Nyáron által a gyermekek, öregek, gyógynövényeket szedhetnek. Mennyi töméntelen székfü-virág, pipacs van nálunk, mázsa számra szedhetnek belőle! Megvennék még gyógyszerkereskedők a bodza, hársfavirágot, a Datusa Strammonium, a Hyosciamus nigert, mindezeket azért hozom fel, mert az említettek mindenütt utón útfélen teremnek, a legkönnyebben szedhetők s minden évben kerestetnek. De mennyi és drágán fizetett gyógynövény van még nálunk. Ebből is lehet ám pénzt teremteni. Az épület körül konyhakertet lehet csinálni, részint a házi szüKségletek fedezésére, részint a piaczoni értékesítésre, gyümölcsfákkal beültetni, az öregek kapálgathatnak, oltogathatnak benne, a gyermekek, asszonyok gyomlálnak, ültegetnek, locsolgatnak. A buta de erős hülye végezheti a nehezebb házi munkát pl. a favágást, vizhordást stb. Egyszóval lehet ily menhelyen dolgoztatni sokat is, s lehet a dolgot úgy beosztani, a háztartást úgy berendezni, hogy a men- hely fentartása ne sokba kerüljön a községnek. Vegyük most azon körülményt, hogy ily menhelyek felállítása által a koldulás is megszűnik az illető községben. A lakosság érdeklődésének felköltésével, ha pénzbeli adományokat nem is, de terményeket bizonyára adna a mén ház részére. Csak ügyesen kell felhasználni a körülményeket s nem minduntalan alkalmatlankodni, így nyomtatás idején egy kocsival fel lehet keresni a szérűket, kukoriczatöréskor a falu végére állni ki a kocsival, mindenki fog egypár csővet kocsijáról behajtani, még kérni se kell; szüret idején is lehet a hegyen egy kis körutat tenni, s a könyör- adományt aztán részbeni pénzben értékesíteni, részben a házi szükségletre felhasználni. Ha van földesur a községben, egy kocsi fát, száraz gályát csak ád évenkint. Mihály v. Ambrus gazda meg behozza az erdő

bői. Disznótor is akad, névnap is, tor is, na meg sátoros ünnep is. Ilyen alkalommal aztán van egy czipó v. kalács, kolbász, hurka még is csak jut a szegények részére. A különféle büntetés pénzek egy része is fordítható a szegény alap javára. Talán végrend el éti lég is megemlékeznek a szegényekről, egyszóval sokféleképen lehet fordulni a közjótékonysághoz. Ha aztán a közjótékonyság felhasználása, továbbá a háziipar, konyhakertészet, gyógynövények gyűjtése stb. stb. mellett még mindig marad f ‘dezni való költség, az talán nem lesz oly sok, mint a községi közpénztárt mai kiadásai a szegényekre. De a kisebb kiadás daczára a községi szegények s nyomorultakról bizonyára jobban lenne gondoskodva e módon, mint mai napság, hol koldulás által tartják fenn éltöket s életmódjuk következtében a lehető legaljasabb, legrészegesebb s lég fajtalanabb teremtményekké válnak azok közt, kik az irás szer ént Isten képére teremt v ék. Ekképen öltöztetném én magyar falusi ruhába az angol Work- house intézményt. Bizonyára alig fog talán akadni e sorok olvasói közül valaki, ki legalább elvben, ilyféle intézkedés hasznos sőt szükséges voltát el ne ismerné; de bizonyosra veszem azt is, hogy soknak agályai volnának a terv kivihetősége ellen. . Az ügy iránti közönyösség, köz igazgatásunk élhetetlensége, a népnek adóvali túlterheltsége stb. stb. mind megölője lehet az ilyféle intézmény életbeléptetésének. Mind jól ismerem e körülményeket, — talán még többet is! így eszem ágában sincsen azt kívánni hogy törvényhozás utján rendeltessék el az ily menhelyek felállítása, sőt még megyei törvényhatóságok utján sem tartanám czélszerünek; egyáltalán semmi kényszer rendszabály üdvös voltában én nem bízok. De lépések tétessenek ott s olyan községekben, hol már magok a községek részéről eddig is történt némi kezdeményezés, hol észszerűen elvárhatni, hogy az uj intézmény ellenszenvvel nem fog találkozni.

Nem kényszereszközök alkalmazása, hanem inkább buzdítás az ügy iránti érdekeltés a fő; s igy természetesen inkább a társadalomra, a közvéleményre hárul a kezdeményezés a kivitel dolga, mint az államra. Nem tehetek róla, de véleményem szerint igy inkább is várok, ha bár hosszabb idő leteltével is sikert. Az állam a közigazgatás adja jóakaratát, néhol a kezdetbe is vágjon belé, adjon készséggel felvilágosítást, akár utasítás, akármi más alakban, bízza meg közegeit, hogy ahol jónak látják törjék meg az utat; csak kényszert ne alkalmazzon. Mert hiába minden csizmát nem lehet egy kaptafára huzni! Ha valamely községben ámbár csak több év lefolyása után is, sikerül, felvirágozik ilynemű intézkedés, önként buzgalommal fogják utánozni a többiek. Róma sem egy nap alatt épült! Szólnom kellene még az ily menhelybe felvétel módjairól a felnevelt gyermekek elhelyezéséről stb. De én nem részletes prog- rammot akarok itt adni, hanem csupán az eszmét felvetni. A teljes részletezésnek akkor s ott volna helye, hol ily intézmény életbeléptetésen iparkodnának. Különben is az egyes részletekre a gyakorlati élet volna a legjobb útmutató.

Egészségügyi közigazgatás. Sokan talán legtöbben szakférfiúink közül egészségügyi viszonyaink javulását az egészségügyi közigazgatás gyökeres reformjától várják. A mostani rendszerrel talán senki sincs megelégedve. Az orvosi s közegészségi congressuson is ezen tárgy lett legbehatóbban megvitatva, itt történtek a legtömegesebb, legérdekesebb felszólalások. Sass István tr., Chyzer Kornél tr., tiszti főorvosaink e két legkiválóbbja, a gyakorlali élet alapos ismeretével bíráltak e részbeni viszonyainkat. Mig Chyzer Kornél a körorvosi intézmény élhetetlenségét a mostani alapon demonstrálta; addig Tolnamegye érdemes főorvossá a közegészségügyi-törvény keresztülvitelének lehetetlenségét illuslrálta, mindaddig mig népünk maga is el nem jut azon álláspontra, hol egészségügyének javítását maga is óhajtja. E végből a népiskolákban az egézségügy tanitását behozni, a közigazgatás egészségügyi részének vezetésére pedig külön szakfelügyelőségek felállítását szervezni, — sürgeti. Valamennyi többi felszólaló, a hatósági orvosok államosítását, sőt némelyek egyátalán egészségügyi közigazgatásunk államosítását óhajtották. Dr. Rózsahegyi Aladár egyetemi tanár, mint előadó egész részletes programmot terjesztett be: ,,Az egészségügy a belügyminisztériumtól elvétetnék s a közoktatási miniszter resortjához osztatnék be, itt legalább az orvosioktatással együtt lenne. Nemkülönben elveendő az állategészségügy a földmivelési minisztériumtól, mert az állategészségügy, állatjárványok ügyében, hatósági ember-orvosok is működnek, s különben is összefügg az általános-egészségügy gyei. „Mindezen csoportosítás involválná a jövőre nézve egy külön orvos-mininiszterium felállítását?1 „Addig is külön egészségügyi hivatal állíttatnék a minisztérium kebelében, mely országszerte megfigyeléseket, kutatásokat tétetne s a népességi, közegészségi statiszli-

kával közegészségtannal, egészségi-vegytan, egészségi-technika, állategészségügy s orvosi-rendészettel foglalkoznék, mi végre állandó szakértőkkel birna. Ezen hivatal aztán adna utasításokat a felügyelőknek az egyes minisztériumokat véleménynyel látná el.“ „A mostani közegészségügyi tanács csak nagyobb horderejű törvényhozási munkálatoknál véleményezne s egyúttal a törvényszéki véleményezés is elveendő tőle, mely ismét egy más, csupán evvel foglalkozó tanácsra bizatnék.“ „Az egészségi felügyelők száma szaporitassék s a munka szakmák szerént osztassák ki köztök.“ „Minden minisztériumnak legyen állandó orvosi szakértője stb.” Látjuk tehát, hogy a congressuson is az egészségügyi közigazgatás gyökeres reformját óhajtották egészen más alapon szervezni, látták jónak. Azon óhaj, hogy a vallás s közoktatásügyi minisztériumban központosittassék az egészségügy administrafiója, nem csak azért volna kívánatos, hogy az orvosi oktatással együtt lenne, de kívánatos jelen viszonyaink közt, már pusztán azon egyén tekintetébő is, ki jelenleg a vallás- s közoktatási minisztérium élén áll; s k’ már eddig számtalanszor fényes tanujelét adta azon nagyfokú érdekeltségnek, azon kifejlett érzéknek közegészségügyünk iránt, melynél különbbel egy szakférfiú, sőt szaktudós sem dicsekedhetik. Kinek köszönhető, hogy orvosi oktatásunk jelenleg oly magas niveaun áll — hogy orvosi-egyetemünk intézetei oly mintaszerű berendezéssel bírnak, ha nem ö neki. Nem akarom én orvos-tanáraink, e buzgó, tudós, derék férfiak érdemeit e részben legkevésbé sem kisebbíteni, de vájjon minden igyekezetük, minden utánjárások, nem veszett volna e kárba, vagy mutathatott volna e fel aránylag rövid idő alatt oly fényes sikert, ha nem egy ily férfiú, milyen Trefort miniszter teszi magáévá az orvos-egyetem ügyét; s semmi áldozatoktól vissza nem riadva emelteti pompás s büszke csarnokait a tudománynak melyek megtekintésénél a külföldi meglepetve áll meg, nem remélve a kelet küszöbén ily fokú culturát. S ez áldozatok már is meghozzák gyümölcseiket. Fény kezdi övezni az alig egy évtized előtt még jóformán ismeretlen egyetemet, egy L is tér egy S p e n c e r-Vels s mások a nyugati nem

zetek kiváló tudósai közül felkeresik imár Budapestet s érdekkel nézik, elismeréssel adóznak a tudományos munkának, mely a paloták tudománynak szentelt termeiben folyik. • Mily jól eshetett, mi büszke önérzet tölthette el e kiváló férfiút, midőn az összes művelt világ tudósai elismerésükkel adóztak neki azon estélyen, melyet tiszteletökre rendezett a főváros, midőn a nemzetközi egészségügyi congressusról Budapestre 1 erá n d ült a k. De nem elégszik meg ő pusztán az orvosi szakoktatás körüli gondoskodással, minden dolog mi közegészségügygyei összefüggT ennek emelésére hat felkölti figyelmét, siet intézkedni, buzditni, 1 figyelmeztet, nem törődve vele, váljon resortjába tartozik e vagy nem. A középiskolákba behozta az egészségtan tanítását, iskolaorvosi állásokat rendszeresít, közegészségi tankönyvet irat a népiskolák részére, felszólítja a felekezeteket, hogy a papnöveldék, tanítóképző-intézeteikben a közegészségtant tanítsák. Majd a lelkészek, tanítók figyelmét a köznép közt elterjedt mértéktelen pálinkaivásra hívja fel; buzdítja őket, hogy erkölcsi befolyásokkal küzdjenek e káros, a népre degeneráló hatású rósz, szokás ellen Békés megye gazdasági egyletéhez levelet ír a megye szomorú egészségügyi viszonyai tárgyában. Egyszóval a közegészségügy iránt kifejtett érzéket, nagy buzgalmat árul el minden működése. Ezeket helyesebb intézkedéseknek tártom s több érzéket árulnak el a közegészség iránt, mint egy francziskánus barát orvosi gyakorlatra jogosítása. Hogy egészségügyi viszonyainkban több javulást, előmenetelt láttunk volna, ha kezdettől fogva az ő resortjához tartozik az egészségügy, — én hiszem. De talán most sem késő. Bármelyik minisztériumhoz is osztassák be azonban a közegco,.ségügy, én annak olyanféle hatáskört s szervezetet szeretnék adni, mint pl. az erdészeté a földmivelés-ügyi minisztériumban. Ez esetben aztán a tiszti főorvosok közvetlen érintkeznének az osztálylyal. mely viszont rendeletéit a tiszti főorvosokhoz intézné, kik e rendeletek, intézkedések végrehajtása fölött a törvényhatóságokban maguk, s a járási s községi orvosok által őrködnének: s egyúttal bizonyos fokú

— 78 — végrehajtó hatáskörrel is bírnának, s nem csupán a tanácsadásra szorulna egész működésűk, mint jelenleg. Az egészségügyi felügyelők pedig ellenőrző közegek lennének, kik váratlanul hol itt, hol amott megjelenvén a törvény, az elrendelt intézkedések helyes alkalmazásáról meggyőződést szereznének s a netáni hanyagság a mulasztások végett, akár egészségi hivatalnok, akár valamely közigazgatási-tisztviselő legyen a bűnös, fegyelmi •eljárást indítsanak vagy indítványozzanak. Súlyos mulasztások, hanyagság esetében a hatósági orvost maga a minisztérium, illetve az egészségügyi osztály meg is foszthatja állásától. Lenne tehát egy miniszteri tanácsos vezetése alatt álló egészen külön osztály a minisztériumban, mely külön osztálytanácsosokkal bírna, a személyi ügyek, az orvosi oktatás, az állategész ségügy a népességi s közegészségügyi statisztika a jár vány ügy stb. számára. Ezen osztályok valamelyikébe lehetne aztán felállítani, illetve beosztani, a Rózsahegyi tanár által javasolt kísérleti osztályt, mely országszerte megfigyeléseket, egészségügyi kutatásokat tétetne, részint a hatósági orvosok, részint a felügyelők, részint a saját emberei által. Az igy szerzett tapasztalatokat aztán, felmerülő esetekben, törvényhozói vagy, szervezési munkálatoknál érvényesitné. Ez osztály foglalkozhatna továbbá szorosan tudományos, de a közegészséget érdeklő kérdések pl. bactero lógia, mérges fe stékek, sző vetek, szeszesital ok, t alaj, v iz vizsgálatokkal stb. Természetes dolog, hogy ily jóformán kísérletező hivatal, illetve osztály élére a szó szoros értelmében szaktudós alkalmaztassák, mig pl. az inkább közigazgatással foglalkozó osztályok élén leghelyesebben alkalmaztatnának az egészségügyi szolgálat terén magukat kitüntetett erélyes volt tiszti főorvosok; kik már praxis utján ismerik a gyakorlati élet követelményeit s a körülményeket, mik valamely elvben helyes intézkedés kivitelét lehetővé teszik vagy előreláthatólag még a sikernek látszatától is megfősz!ják. S ekkor talán nem fogunk kapni rendeleteket özönnel, melyek sohasem lesznek végrehajtva. Hogy épen az erdészetet hoztam fel például, jólehet majdnem valamennyi ügyre nézve ez a nálunk szokásos beosztás a miniszte-

riumokban, tettem azért, mivel honi példával akartam igazolni, hogy valamely ügyre nézve mily hasznos, ha az egészen különválva, lehető függetlenül, egy lelkes tudós szakférfi által igazgattatik. Mig a pénzügyminisztériumban tengődött a erdészet a bányászattal együtt csak olybá tekintetett, mint egy fejőstehén, mely némi hasznot ad az államnak, nem virágzott a magyar-erdészet ügye, mint most sem a bányászat, mely még mindig a pénzügyminiszternek resortjába tartozik. Hisz tudjuk annyira vannak, hogy minduntalan az állami bányák haszonbérbeadásáról beszélnek, mert a kezelési költséget sem űzetik ki. Az erdés;et átment a földmivelcs-ügyi minisztériumba. Élére állott Bedő Albert, kire méltán büszkék lehetnek a magyar erdészek. S alig 10 év lefolyása alatt a jóformán német állami erdészet tökéletesen megmagyarosodott. Sel meczb ányá n magyarul tanítanak. Az addig csak tengődő erdészet, melyre az államnak sokszor reá kellett fizetni, most már hasznot hajt; pedig a sivó homok buczkákon Delibláton s a kopár Karst hegytetőin erdők közt fuj a szél, melyek azóta lettek telepítve. Büszke mágnásokkal tagjai közt „országos erdészeti egyesület alakult," melynek már palotája van Budapesten, tekintélyes összegű „Erdészeti segély alap" van együtt az árvák - özvegyek segélyezésére. Elkészítette a fáradhatlan tudós szakférfi nagy munkáját a „M a g y a r állam erdőségének leírását." mely terjedelem, tartalmára nézve imponálna és az első helyet foglalná el, még a külföld szakirodalmában is. S még hány életre való intézkedés, mit csak a szakember tudna felsorolni, történt e pár év alatt, mig a magyar erdészet felvirágzóit. Itt a példa, tessék követni. Vétessék el tehát a belegyminiszteriumtól a közegészségügy s a közoktatási minisztérium kebelébe működjék egészen független ü 1, ön á 11 ó ha t á s k ö r re 1. Rendelkezzék vala mennyi hatósági sőt községi orvos fel ett i s. Azon osztály, mely személyi ügyeket vezetné, kisérje s kisérheti figyelemmel azon községi s hatósági ormosokat, kik feladatuknak nem csak megfelelnek, de kiváló szorgalmuk talán tudományos búvárkodásaik által mígukat kitüntetik. Az ilyeneknél aztán hamson közre,*Hogy

üresedések esetén megérdemlett jutalmukat vegyék az előléptetésekben, még a mai szervezet a főispánok általi kinevezés mellett is kivihető volna ez. Vájjon mi buzdítsa, mi lelkesítse jelenleg a községi vagy hatósági orvosokat, ott szenvedhet életfogytiglan valamely községben vagy járásbaa, ha csak személyes protekczió utján nem jut valamire, esetleges odaadása, szorgalma utján, ugyan hiába várja. Mert nállunk előléptetés a közegészségügy szolgálatában jelenleg nincs. Aki bírja, az marja. Személyes összeköttetések, befolyásos pártfogók utján lehet előremenni, különben nem. Minden más pályán előfordul ez ugyan, de ott bizonyos szolgálati idő elteltével protekczió nélkül is be kell következni az előléptetésnek, de itt nem. S ezen körülményt én egészségügyi közigazgatásunk egyik főhibájának tartom. Az emberi természetben rejlik, hogy kiváló odaadást, szorgalmat, csak ott tanúsítunk,hol reméljük, hogy ezáltal akár anyagi, akár szellemi, vagy erkölcsi előnyöket nyerünk. Minden más, czifra elmélkedés, okoskodás, üres szappanbuborék. Sőt azon intézmény fog mindenkor legjobban előhaladni, mely ezen elvet a gyakorlatban legjobban tudja alkalmazni. Erre van elég példa a történelemben, a közéletben. , Nos ami közegészségügyünk szervezetében ezen elv épen tekintet nélkül van hagyva, azért nem is törődik a közegészségügygyei a hatósági orvos sem; s igyekezik a magán praxis terén kárpótolni magát, jól tudva, hogy ha bármit tenne is hivatalában, elő- léptetetése neki sohasem lehet. S teljesen fel kell mentenünk minden vád alól e részben tiszti orvosainkat, mert valóban nyomorult fizetésök mellett, a megélhetés kényszeríti őket arra, hogy a praxist vadászszák. De miféle gondolat az vetné ellen valaki, hogy a törvényhatósági, községi orvosok közvetlen állami fenhatóság alatt álljanak, hisz megengedve ennek czélszerü voltát, ez csak úgy volna lehetséges, ha valamennyi törvényhatósági, községi orvosi állás államo- sittatnék, az állam által fizettetnék s neveztetnék ki valamennyi

orvos. Ez pedig kivihe tetlen a jelen légi p énzügyi viszonyaink köz t. Engedelmet kérek, ez lehet talán szokatlan nálunk, de legkevésbé sem kivihetetlen. Angolországban a hatósági, községi, szegény orvosokat, az egészségügyi tisztviselőket pl. „coronert1- mind a közönség választja, holott nálunk a községi orvosokat kivéve, már a főispán nevezi ki. S Angliában a közönség által választott orvost, ha ez meg nem felel hivatásának, bizony az állami inspektor olyan szépen, egyszerűen kiteszi a hivatalából, mintha ő rajta álla na kinevezése is. És én ezt igen helyes intézkedésnek is tartom. Azáltal, hogy a közönségre van bízva a választás, a helyi érdekeknek elég van téve, amit talán állami kinevezés által gyakran megsértenének s a közönség jogos igényeit, óhajait, figyelem nélkül hagynák. De viszont azáltal, hogy az ellenőrzés, sőt az egészségügyi tisztviselő fel- függesztésénék, hivatalától! megfosztásnak joga az állam kezében van letéve, eleje vétetik annak, hogy a hanyag, lelkiismeretlen egyén, a helyi clikk-uralóm, sógorság. komaság révén, nem tekintheti hivatalát sine — curának s nem hanyagolhatja el kötelmeit a helyi befolyás tudatában büntetlenül. S mivel igen helyes intézkedésnek tartom, azért vélem kívánatosnak, hogy nálunk is gyakorolhassa az állam ezen jogot, úgy a községi, mint a törvényhatósági orvosok felett. Újra ismétlem azonban, hogy viszont azokat kik érdemeket szereznek kötelmeik pontos -teljesítése, buzgó, odaadó szolgálat által, a megérdemlőit jutalomban is részesítse, s előléptetésre nekik alkalmat adva, üresedések alkalmával, főispánjai által kineveztesse. A szorgalmas községi orvos lehessen j árá si, —■ a járási orvosok közül legkiválóbb megyei főorvos, a megyei főorv os ok ismét a központban számíthassanak előléptetésre igényt, mint os ztálytanácso s ok, e g é s z s ég ü gy i felügyelők. Ez alapon szervezve, az előléptetés reményében, meg lesz a kedv, a buzgalom, minden egyes hatósági községi orvosban a közegészség terén működni. Másrészről a vagyonos városokban legalább, igyekezzék oda-

hatni a kormány, jó példával menve elő maga is a megyéknél — hogy olyan fizetéssel látassanak el a tiszti-orvosok, melynek élvezetében, ne legyenek kénytelenek kizárólag a magán praxist haj- hászni. Végrehajtó hatalom, mint már emlitém is, bizonyos fokig, szintén szükségesnek látszik előttem a tiszti-orvosoknál; ne alázatos kérelmezésre, szerény tanácsadásra szorítkozzék hatáskörük, hanem a törvény s szabályrendeletekben előirt intézkedések kivitelére. A hatósági orvosok tanácsadási hatásköre jelenleg annyit ér, mint Sára néni reáimádkozása, se nem árt, se nem használ. Sok esetben meg sem kérdik őket, Akárhány esetet tudnék e részben felhozni. Megtörtént, hogy egy város szerződést kötött vízvezeték építésére, anélkül, hogy a tervezet egészségügyi szempontból való, • vizsgálatára, akár főorvosát, akár a közegészségügyi bizottságot csak felhívta volna is. Minek az, — az illető vállalkozó tudja mit csinál! De minek az ilyen városnak a tiszti főorvos, minek a hatósági orvosok? Ha már ily kiváló fontoságu ügyben sem tartják érdemesnek még csak megkérdezni is egészségügyi szakközegük véleményét, elgondolhatni, hogy kisebb ügyekben mennyit adhatnak rá. ügy veszem é-zre, hogy teljesen kielégíti őket hatósági orvosaik működése, ha azok a bordélyházakat hetenkint kétszer megvizsgálják. Ez a legfontosabb teendője az ő szemükben a hatósági orvosnak — a vulva vizsgálata. S hol a hatóság maga sem sokat ád tiszti-orvosaira, nem sokat törődik véleményükkel, ott bizonyára a hatósági orvosok sem fognak sokat törődni a közegészségüggyel — vagy épen semmit sem. Az előirt havi jelentéseket a közigazgatási bizottsághoz, a közgyűlésekhez, az évi jelentést a ministeriumhoz a szokott stere- otyp frázisokkal halálos unalommal annak idején összetákolják — egyébként pedig annak örülnek, ha mentői kevesebb hivatalos teendőkkel hábogatják őket. Midőn egyszer erről beszélgetve szemrehányást teltem egy ba-

rútomnak ki tiszti főorvossá volt egy nagy városnak: gúnyos mo- solylyal, válvonitva felelt. ,.Te még nem lettél elég jó csinovnik de majd benő neked is a fejed-lágya. Hasonló érzelmekkel s tervekkel kezdtem én is hivatalos működésemet, s fiatal tűzzel, tapasztalatlanul azt hivém, hogy erős akarat s SZÍVÓS kitartással keresztül vihetem azt, amit a létező körülmények közt kivihetőnek tartok. Szükségtelen mondanom, hogy csalódtam, s mihamar beláttam, hogy a városházán rendkívüli alkalmatlanná kezdek válni „örökös lábatlankodásaimmal" s bizalmas embereim azt is megsúgták, hogy jó tenném, ha nem ,,m i n d e n b e ütném bele o r r o m“. Ulóvégre is, mondják, elég jó állásom van, mivel tökéletesen meglehetek elégedve, minek csinálok magamnak ellenségeket befolyások férfiak közt, kik kiterjedt rokonsági összeköttetések folytán még magán-práxisomat is veszélyeztethetik. A jó tanácsot — tapasztaltam nem sokára — jó volt megfogadni, s most minden kellemetlenség nélkül vagyok — sőt valószínű hogy érdemeim (?) jutalmául nemsokára valamily érdemjel is díszíteni fogja frakkomat. „Hidd meg legokosabban cselekszel, ha magad is abban hagyod a danaidák hordójának töltögetését, ha csak arra nem akarsz egy szép reggelen ébredni, hogy teljesen elkedvetlenítettél magad iránt mindenkit." Tisztelet a kivételeknek, de úgy tapasztalom, hogy tiszti-főorvosaink túlnyomó része igy gondolkozik amin legkevésbé is csodálkozhatni a jelen viszonyok közt. Állami ellenőrzés, elöléptetésrei kilátás mellett valószínűnek tartom, hogy a vélemények megváltozhatnak s a küzdelmet nem fogják meddőnek, hiábavalónak tartani. Mivé lehetne egészségügyi közigazgatásunk, ha a vázolt szervezett élére egy tudós, ügybuzgó, szakember állíttatnék. Hisz bírunk'ilyenekkel az egészségügy terén, sőt van európai hirü emberünk is, szükségtelen nevét itt felemlítenem, hisz ismerjük mindnyájan. A nyugodalmasabb egyetemi tanszéket hajlandó lenne-e felcserélni az egészségügyi közigazgatás vezetésével kérdéses ; — de a lehető önálló hatáskör biztosítása, nemes ambíciókat kelthetne föl. Ezek által inditatva, felajánhatná tudományát, te

hetségét, ügybuzgalmát hazája egészségügyi viszonyainak javítására. Megtörténik-e ez, vagy egyátalán várhatunk-e reformot egészségügyi közigazgatásunkban — a jövő titka. Hatalmas emberek dolga elintézni ezt, s nagyon kérdéses hogy inditatva érezik-e magukat erre, az általános elégedetlenség daczára is. Az egészségügy vezetésére nálunk sokkal több befolyása van a nem szakembereknek úgy fent, mint alant, a hiányokat ők nem érzik úgy, mint mi orvosok, nekünk pedig sokkal csekélyebb hatáskörünk van, sokkal kisebb rendünk tekintélye Magyarországon arra, hogy döntő súlyt vessen a mérlegbe.

BEFEJEZÉS. Szóltunk már a közegészségi törvényről általában, a körorvosi intézményről, a tanyai orvosokról, kisdedek kényszergyógykezelése, járványok s temetkezésről, bábaügy skuruzslásról, szegényügyünk javítása s végül egészségügyi közigazgatásunk reformjáról. Volna még megbeszélni való az egészségügy terén sok, de én megelégszem a felsoroltakkal, mint olyanokkal, melyeket eléggé volt alkalmam saját tapasztalaimból megismerni. Szóljanak s tárgyalják a többieket, kik viszont azokkal ismerősök. Lehet e füzet a rövid tartalom daczára is sok helytelent foglal magában, minek czáfolata kevés fáradságba fog kerülni, vagy talán az erre fordítandó fáradságot sem érdemli meg; de akad úgy hiszem a rósz közt helyes is, mit érdemes volt felvetni s róla irni. Bármint álljon is a dolog annyit nyugodt lélekkkel elmond- hatqk, hogy legjobb tudomásom s lelkiismeretem szerént irtani meggyőződésből s hogy engem nem feltűnési visz- keteg indított e pár sor megírására, de reá bírt azon remény, hogy ha én, ki szintén egy kis kerék vagyok az egészségügyi közigazgatás gépezetében, tapasztalataim közegészségügyünk hiányairól, s szerény nézetem e hiányok orvoslásáról közzé teszem, hasznára fog válni egybe n-m ásbanközegészségügyünk- n e k. Bár valósulna e reményem!